Sárga koktélruha

   Nem sokat állt a szekrénye előtt, határozottan kikapta a sárga koktélruháját. Egyszerű lófarokba fésülte a haját, és a ruhához egy barack színű magassarkút választott, felkapta a kosarát, pénztárcáját és elindult a piacra. Kecsesen letipegett a macskaköveken, a sarkon megvárta Nilo-t, aki szokás szerint kényelmesen, sportosan öltözött fel, és jót mulatott Lenán, de szólni egy szót sem szólt.

   Együtt sétáltak át a parkon, a templom előtti piactérre. Sorban végigjárták az árusokat, Nilot a listáját nézve, Lena pedig az árakat, árukat vizsgálva próbálta összeszedni, miket is fog enni a következő napokban. Hamarosan megteltek a kosarak, Lena pénztárcájában a "piacos" rekeszből eltűnt a pénz, úgyhogy ideje volt hazaindulni. Felcipelték a nehéz holmikat, Lena finom taft ruhája picit maszatos lett a kosárból kilógó zöldségszárak miatt, aztán a sarkon megálltak, megbeszélték a délutánt és elköszöntek.

   Lena otthon a kamrába vitte a zöldségeket, hűtőbe a tojást, tejet, sajtot. Húst most nem vett. Evett valamit, majd nekifogott a takarításnak. Nem volt könnyű, hogy ne piszkolja be magát, de megállapította, hogy ruhában könnyebb felugrálni a székre, meg sürögni-forogni, mint a farmerjában. Mikor már ragyogott a lakás, végre elkezdhette megfőzni az ebédet. Hagymát, krumplit vágott, répát pucolt, kötényben kevergette a forró, olajos ételt. Ebéd előtt még gyorsan elmosogatott, hogy ne estére maradjon a java. Pont kész lett, mire Nilot csengetett, egy hosszú, két rövid. Lena szaladt ajtót nyitni.

   - Pont jókor, kerülj csak beljebb! - fogadta a vendéget, bár Nilot a fél életét itt töltötte nála, egyáltalán nem tűnt már vendégnek.

   - Ó köszönöm, micsoda illatok!

   Hamar megebédeltek, aztán összeszedték magukat a délutánra. Lent, a főtéren egész hétvégés program volt: a környékbeli színésztársulatok mutattak be darabokat a szabadtéri színpadon, a tér többi részén pedig vásárosok, játékosbódék álltak. Ide készültek. Kistáska, kiskabát megvolt, Lena bújt bele a cipőjébe.

   - Biztos, hogy ebben akarsz jönni? - nézett kétkedve Nilot - Tiszta macskakő az egész tér, meg egész délután mászkálni fogunk.

   - Ez megy a ruhámhoz - tárta szét a kezét Lena. - Ígérem, nem fogok nyavalyogni!

   Ebben Nilot is biztos volt. Lena csinál őrültségeket, illetve állandóan azt csinál, de a következményeket ugyanolyan természetességgel viseli, mint ahogy belemegy az elképesztő akcióiba. Hát útnak eredtek. Sárga koktélruhában és barackszínű magassarkúban.

   A fél délutánt a főtéren töltötték. Megnéztek egy előadást, aztán végigjárták a kirakodó egy részét, kipróbáltak néhány játékot is, vásároltak egy-két apróságot, fagyiztak egyet. De hosszú volt a délután, a végére kicsit elfáradtak. Nem akartak még hazamenni, mert estére ígérkezett egy jó színdarab, amit feltétlenül megnéztek volna. 

   - Menjünk le a tengerhez! - javasolta Lena.

   - Hol, a kikötőnél?

   - Nekem mindegy... Na jó, ott, az közelebb van!

   Otthagyták a zsibongó főteret és kiballagtak a partra. A homokon Lena levette a cipőjét, magas sarokkal úgyis belesüppedt volna. Jólesett fáradt lábainak a víztől hűvös, sima homokon járni. Elsétáltak a "napozószikláig", felmásztak rá, elfeküdtek a tetején. Lena megigazította sárga taft koktélruháját, hogy ne gyűrődjön nagyon. Fáradtak voltak, nem beszéltek sokat, csak feküdtek a napon. Mikor kellően kipihenték magukat, újra lemásztak, Lena leszaladt a vízhez és térdig besétált. Nagyon vigyázott, hogy ne érjen bele, de azért így is cseppent víz a ruhájára.

   - Jó lesz a sós vizet kiszedni belőle... Szét fogja szedni - állapította meg Nilot. 

   Visszamentek még megnézni az előadást, aztán Lena hazakísérte Nilot-t, otthon a szék hátára fektette gyönyörű sárga ruháját, és gyorsan ágyba bújt.