Partizán
Nem vagyok béna, nehogy azt hidd!
Ami azt illeti, tudok én célozni,
simán eltalállak, ha akarom,
egyébként sem vagy olyan nehéz célpont,
mint gondolod magadról,
csak azért dobok mindig melléd,
mert oda célzok és kész.
Mert ha eltalálnálak, hát annak
végzetes következményei lennének.
Ha csak úgy simán kidobnálak,
az rögtön szemet szúrna neked,
mert te azt hiszed, hogy a lányok
nem tudnak célozni, és az öltözőben
azt mondanád a srácoknak, hogy
"láttátok, hogy dob ez a csaj?",
és akkor nyilván már azt is
észrevennéd, hogy nem csak dobni tudok,
de szép vagyok, kedves, okos, ilyenek,
és elhívnál fagyizni.
Én zavarban lennék, mert korábban
még senki soha, de ez tetszene neked,
nekem pedig az, hogy te is
a csokit és a citromot szereted.
Jól sikerülne, újra talalkoznánk,
újra meg újra, amíg azt nem mondanánk,
hogy akkor mi most járunk,
és persze mindenki rólunk pusmogna,
de nem bánnánk, mert ők ezt nem értik,
mi viszont nagyon jól megértjük egymást.
Gimibe is ugyanoda mennénk,
(mondjuk csak egy gimi van a városban),
mi lennénk a sztárpár,
és csak mosolyognánk azokon,
akik tőlünk kérnek tanácsokat, mert
annyira izgulnak az első fagyizás miatt.
A szalagavatón fehérben és feketében,
tisztára olyan lesz minden,
mint egy nagy főpróba az esküvő előtt,
amit az egyetem végére tervezünk.
Csak, hogy jönne az egyetem.
Te ugye orvosira akarsz menni,
Pestre, vagy Szegedre, netán külföld,
nekem gőzöm sincs, hogy mit akarok,
de az biztos, hogy valami mást,
valahol máshol, máshogyan, másokkal...
És telnek majd az évek, távkapcs,
új barátok, bulik, fesztiválok,
s ki tudja mi még, milyen álmok,
mindketten egész megváltozunk.
Talán jön majd egy új lány, vagy fiú,
aki miatt veszekedünk, szakítunk,
de én tudom, hogy akkor is, ha nem jön.
Mert ez így egyszerűen nem működik.
Ott állsz a zöld linóleumon
a vonal túl oldalán, s nem érdekel
a jövő, mert neked van utad,
csak arra figyelsz, el kell-e ugranod
a labdám elől. Ne félj, nem kell.
Nekem ehhez még fel kell nőnöm.
Amúgy simán eltalálnálak, ha akarnálak.
2019.06.11.
Nem vagyok béna, nehogy azt hidd!
Ami azt illeti, tudok én célozni,
simán eltalállak, ha akarom,
egyébként sem vagy olyan nehéz célpont,
mint gondolod magadról,
csak azért dobok mindig melléd,
mert oda célzok és kész.
Mert ha eltalálnálak, hát annak
végzetes következményei lennének.
Ha csak úgy simán kidobnálak,
az rögtön szemet szúrna neked,
mert te azt hiszed, hogy a lányok
nem tudnak célozni, és az öltözőben
azt mondanád a srácoknak, hogy
"láttátok, hogy dob ez a csaj?",
és akkor nyilván már azt is
észrevennéd, hogy nem csak dobni tudok,
de szép vagyok, kedves, okos, ilyenek,
és elhívnál fagyizni.
Én zavarban lennék, mert korábban
még senki soha, de ez tetszene neked,
nekem pedig az, hogy te is
a csokit és a citromot szereted.
Jól sikerülne, újra talalkoznánk,
újra meg újra, amíg azt nem mondanánk,
hogy akkor mi most járunk,
és persze mindenki rólunk pusmogna,
de nem bánnánk, mert ők ezt nem értik,
mi viszont nagyon jól megértjük egymást.
Gimibe is ugyanoda mennénk,
(mondjuk csak egy gimi van a városban),
mi lennénk a sztárpár,
és csak mosolyognánk azokon,
akik tőlünk kérnek tanácsokat, mert
annyira izgulnak az első fagyizás miatt.
A szalagavatón fehérben és feketében,
tisztára olyan lesz minden,
mint egy nagy főpróba az esküvő előtt,
amit az egyetem végére tervezünk.
Csak, hogy jönne az egyetem.
Te ugye orvosira akarsz menni,
Pestre, vagy Szegedre, netán külföld,
nekem gőzöm sincs, hogy mit akarok,
de az biztos, hogy valami mást,
valahol máshol, máshogyan, másokkal...
És telnek majd az évek, távkapcs,
új barátok, bulik, fesztiválok,
s ki tudja mi még, milyen álmok,
mindketten egész megváltozunk.
Talán jön majd egy új lány, vagy fiú,
aki miatt veszekedünk, szakítunk,
de én tudom, hogy akkor is, ha nem jön.
Mert ez így egyszerűen nem működik.
Ott állsz a zöld linóleumon
a vonal túl oldalán, s nem érdekel
a jövő, mert neked van utad,
csak arra figyelsz, el kell-e ugranod
a labdám elől. Ne félj, nem kell.
Nekem ehhez még fel kell nőnöm.
Amúgy simán eltalálnálak, ha akarnálak.
2019.06.11.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése