Ugrás a fő tartalomra

Naptárnézet

Kedden 6:45-kor keltem, megreggeliztem,
fél óra torna, gyors zuhany,
majd felkészültem az óráimra, (időspórolósan, 
jó, hogy eltettem a tavalyi óravázlatot)
9-re értem a bankhoz, kivenni a lakbérre valót,
ám negyed órát malmoztam az automatánál,
mert az a szerencsétlen előttem elfelejtette a PIN-kódját,
és a fél családját felhívta, mire megtalálták. 
Később Renivel találkoztam a Corvinnál,
fél tíz helyett így háromnegyedkor,
hogy elraboljon két órát az életemből
az esküvői előkészületek dögunalmas részleteivel,
(kit érdekelnek az asztali futók meg a menükártyák!)
utána elrohantam bevásárolni a hétvégi sütögetéshez.
13:10-kor ebédeltem, otthon, 
(nem a maradék töltött cukkinit, amit terveztem, 
mert azt te bevitted magaddal, pedig megbeszéltük, 
hanem gyorsan összedobtam egy tésztát, az csak 10 perc) 
közben megválaszoltam azt a két e-mailt 
és sikerült elérnem a 14:21-es buszt, 
megtartottam az óráim 15:15-16:45-ig és 17:00-18:30-ig
és végre elintéztem a titkárságon a szerződést, 
amit két hónapja halogatnak. 
Fejvesztve rohantam a cipészhez a megsarkalt csizmámért, 
már egy hete át akarom venni, de most is elkéstem, 
hétkor bezárt, épp fél órával azelőtt, hogy veled vacsoráztam 
és elmondtad nekem: mégis elfogadod a berlini állást. 

Vasárnap utazol. 
A cuccaidért még visszajössz valamikor,
három héttel előtte majd foglalsz egy időpontot.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hőlégballon

Színes, csíkos vászonlabda, lángod lobban barlangodba, lengő gömböd felhőn gördül, függő kasból hőlég dördül. Kasnak szélén súlyos zsákok, földre húzó mázsa-átkok. Homok terhe nyomna lejjebb csimpaszkodva egyre benned. Ahogy a zsákok leesnek, úgy szállhatsz te egyre feljebb, szabadon a sok tehertől emelkedsz a fellegekből. Hogy- hogy nem, a zsákok újra felkapaszkodnak kasodra. Ha leesnek, újak lesznek, húznak, nyomnak egyre lejjebb... De a hőlég azért ballon, hogy mindig az égre tartson, mindig húzva, mindig lassan... Várnak rá a csillagokban. 2011.11.21.

Olvasónapló: Helka és Ciprián

   Tihanyba tett egynapos látogatásunk utóhangjaként adta kezembe kedvenc nagynénim Nyulász Péter Helka - a Burok-völgy árnyai, valamint a folytatását, a Ciprián, a Balaton hercege c. könyveket. Ha kissé nehezen is kezdtem bele a Helkába (persze, cserkésztáborban nincs is sok idő olvasgatni...), annál gyorsabban olvastam végig a második részt.    A regényekről tudni érdemes, bár szerintem a borító alapján nem is kétséges, hogy körülbelül felsősöknek valók első sorban. De ez nem jelenti azt, hogy egy-két-sok évvel később nem izgalmas...    A Helka történetének alapjául a Balaton környéki legendák szolgálnak, Cipriánnal pedig már az Alföldig eljutunk. A bookline ajánlója szerint fanatsy-vel határos, szerintem viszont egészen az. (Persze, gyerekverzióban, és magyar sajátosságokkal felturbózva, amit egyébként külön értékelek!) Ezt abból gondolom, hogy a Helka olvasása közben is lebegett felettem az a szürke köd, mint a Gyűrűk Uránál is tapasztaltam... A Ciprián kicsit már más, pers

Osztálykirándulás

    Gyerekek, megérkeztünk. Mindenki keresse meg a táskáját, zokniját, szandálját, nézzen be az ülése alá, hagyott-e ott véletlenül csokipapírt, csipszes zacskót, habár rögtön az út elején megbeszéltük, hogy a buszon nincs étkezés, balesetveszélyes, egy hirtelen fékezés és félremegy a győri édes, aztán megfulladsz itt nekem és hívhatom a mentőket, egyébként is ki fogja azt a sok morzsát összetakarítani, de hallottam ám zacskócsörgést, azért, mert elöl vagyok, azért még hallok hátrafele is, lehet leszállni, első ajtón is, középsőn is, szép sorban, egyesével, nem tolakszik, nem lökdösődik, ne taposd le, ne üvölts már, így is félig megsüketültem, pedig többször is kértem, hogy halkabban, hát nem lehet tőletek az útra figyelni, én már annyiszor megfogadtam, hogy gyerekcsoportot soha többé, csak az a baj, hogy a felnőttek se jobbak, a félrészeg sítáborosok, a viháncoló társasutazók, meg volt az a zarándokcsoport, Krakkóig litániáztak, rózsafüzéreztek, a sok kendős öregasszony, süketek, mint