(Hommage á Simon Márton)
Mesélj úgy, mint a sittes zacskóba kötött csomag felett összecsapó hullámok.
Mesélj úgy, mint a matekfüzet margójára firkantott szívecskében átsatírozott B betű.
Mesélj úgy, mint az éjjeli szekrényen álló gyertya lángjában fellobbant, s örökre elaludt molylepke.
Most úgy mesélj nekem, mint akinek a vacsoraasztalnál mindig a szavába vágtak.
Úgy mesélj, mint a libabőr a forró tenyér alatt.
Úgy mesélj, mint a zeneszám, amit negyedszerre löknek tovább.
Úgy mesélj, mint az első szem romlott meggy a befőttben.
Úgy mesélj, mint az olajos hal a felnyitott dobozban.
Úgy mesélj, mint aki tovább táncol, amikor a zene hirtelen elhallgat.
Mint a királyfi, akiről azért nincs mese, mert a sárkány legyőzése után berúgott, és a csaplárnővel ébredt.
Mindegy is. Csak mesélj!
Mesélj úgy, mintha egészen biztos lennél abban, hogy már mélyen alszom.
Mesélj úgy, mintha egészen biztos lennél abban, hogy már mélyen alszom.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése