Ugrás a fő tartalomra

Mozgólépcső

Gyerekkoromban féltem a vizsgáktól, pedig nem buktam meg soha,
év végén mégis folyton remegett a gyomrom és minden kicsúszott izzadó tenyeremből,
pedig mondták a szüleim, hogy ne féljek, mert aki fél, annak nem jut eszébe semmi,
nem is értem, akkor hogy nem buktam meg.

Sokáig rettegtem a víztől, már az uszodát körüllengő klórfelhőbe is bele akartam fulladni,
nem beszélve a homoktól rocogó lángos illatával kevert iszapszagról,
a Balatonban úgy csüngtem apám nyakán, fojtogató öleléssel, 
mint a csimpánz Noé bárkája árbocán,
nehogy megfulladjak.

Legjobban mégis a mozgólépcsőtől féltem.
Van az a pillanat, az az első lépés, ami ha nem sikerül,
a cipőfűző, a nadrág szára, az udvariasan kézbe vett hátizsák pántja beleakad,
beszorul a résbe és húz magával a recés lépcsőfokperem alá,
présel magába, mint a laminálógép a fóliát,
a tésztavágó a spagettit, csíkokra vág
és hatszázötven véres gilisztaként tol maga alá a mélybe,
még a metrónál is lejjebb, át a csatornákon, csöveken, csontokon,
feltáratlan második világháborús bombákon,
valaha termő talajon, karsztvizeken, kőzeteken oda,
ahol már nincs más, csak a föld közepe, csak forró magma, 
vagy éppen maga,
a pokol.


Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hőlégballon

Színes, csíkos vászonlabda, lángod lobban barlangodba, lengő gömböd felhőn gördül, függő kasból hőlég dördül. Kasnak szélén súlyos zsákok, földre húzó mázsa-átkok. Homok terhe nyomna lejjebb csimpaszkodva egyre benned. Ahogy a zsákok leesnek, úgy szállhatsz te egyre feljebb, szabadon a sok tehertől emelkedsz a fellegekből. Hogy- hogy nem, a zsákok újra felkapaszkodnak kasodra. Ha leesnek, újak lesznek, húznak, nyomnak egyre lejjebb... De a hőlég azért ballon, hogy mindig az égre tartson, mindig húzva, mindig lassan... Várnak rá a csillagokban. 2011.11.21.
Megjegyzés küldése
Korábbi bejegyzések »

Olvasónapló: Helka és Ciprián

   Tihanyba tett egynapos látogatásunk utóhangjaként adta kezembe kedvenc nagynénim Nyulász Péter Helka - a Burok-völgy árnyai, valamint a folytatását, a Ciprián, a Balaton hercege c. könyveket. Ha kissé nehezen is kezdtem bele a Helkába (persze, cserkésztáborban nincs is sok idő olvasgatni...), annál gyorsabban olvastam végig a második részt.    A regényekről tudni érdemes, bár szerintem a borító alapján nem is kétséges, hogy körülbelül felsősöknek valók első sorban. De ez nem jelenti azt, hogy egy-két-sok évvel később nem izgalmas...    A Helka történetének alapjául a Balaton környéki legendák szolgálnak, Cipriánnal pedig már az Alföldig eljutunk. A bookline ajánlója szerint fanatsy-vel határos, szerintem viszont egészen az. (Persze, gyerekverzióban, és magyar sajátosságokkal felturbózva, amit egyébként külön értékelek!) Ezt abból gondolom, hogy a Helka olvasása közben is lebegett felettem az a szürke köd, mint a Gyűrűk Uránál is tapasztaltam... A Ciprián kicsit már más, pers
1 megjegyzés
Korábbi bejegyzések »

Osztálykirándulás

    Gyerekek, megérkeztünk. Mindenki keresse meg a táskáját, zokniját, szandálját, nézzen be az ülése alá, hagyott-e ott véletlenül csokipapírt, csipszes zacskót, habár rögtön az út elején megbeszéltük, hogy a buszon nincs étkezés, balesetveszélyes, egy hirtelen fékezés és félremegy a győri édes, aztán megfulladsz itt nekem és hívhatom a mentőket, egyébként is ki fogja azt a sok morzsát összetakarítani, de hallottam ám zacskócsörgést, azért, mert elöl vagyok, azért még hallok hátrafele is, lehet leszállni, első ajtón is, középsőn is, szép sorban, egyesével, nem tolakszik, nem lökdösődik, ne taposd le, ne üvölts már, így is félig megsüketültem, pedig többször is kértem, hogy halkabban, hát nem lehet tőletek az útra figyelni, én már annyiszor megfogadtam, hogy gyerekcsoportot soha többé, csak az a baj, hogy a felnőttek se jobbak, a félrészeg sítáborosok, a viháncoló társasutazók, meg volt az a zarándokcsoport, Krakkóig litániáztak, rózsafüzéreztek, a sok kendős öregasszony, süketek, mint
Megjegyzés küldése
Korábbi bejegyzések »