Ugrás a fő tartalomra

Fagy

   A hétvégére fagyot jósoltak. Lena felhívta Nilot.
   - A kávézó előtt fél ötkor?
   Vastag, kigombolt kabátban, vászonszatyorral a zsebében érkezett. Megölelték egymást és gyalog elindultak a körút irányába. Útközben kitárgyalták a múlt hétvégét, a furcsán sikerült társasjátékos estét, ahova Ilene az új barátját is elhozta.
   - Ide bemegyünk - bökött Lena egy üzletre.
   A kirakatablak keretéről pattogzott a vaníliasárga festék. Az ajtón szinte be se lehetett látni, belülről rikító színű A4-es lapokkal tapétázták tele. "Ma Mindenre Akció!!!" "Kabát akció, gyere be!" "400/kilos-tól" "új árú érkezet" "Bálabontás keddenként." Egy idős néni lépett ki az ajtón, fekete gyöngyvászon bevásárlótáskája duzzadt az új szerzeményektől. A boltból terjengő jellegzetes használtruha-szag méterekig úszott utána, míg nem a fodrászat hajlakk-illata útját állta és diadalmas győzelmet aratott felette.
   Nilot őszinte fintorral az arcán lépett be, Lena viszont túlságosan izgatott volt ahhoz, hogy a körülmények lekössék a figyelmét. Egy hadvezér határozottságával mérte fel a terepet és könnyed tánclépésekkel a kis helyiség sarkába helyezett konténerhez sietett. Nilot követte.
   - Sapka is kell? - kérdezte.
   - Nem. Csak sálak. Melegek.
Scarf drive warms hearts and bodies | News
   Kiválasztottak három-négy vastag, kötött, vállalható állapotú viszont vállalhatatlan színű nyakmelegítőt. Gyorsan fizettek és távoztak.

   A többi használt ruhát árusító bolt már kissé veszített a turkáló-ízéből, de azokban is jó szerével találtak célnak megfelelő darabokat. Mikor már Lena szatyra is úgy dagadt a sálaktól, mint a néni fekete táskája, elindultak a rakpart felé.
   A sétányon ballagva megálltak egy bronzszobor mellett. Ivan Markov kémikus kerek szemüvegén át mereven bámult egy távoli pontra, valahol a folyó túlpartján. Lena kivette zsákjából az első kezébe akadó sálat és lazán a nyakába kanyarintotta.
   - Ez így nem jó! - Nilot megpróbált inkább egy elegáns csomót kötni rá. - Nem az igazi. Ilyen vastag sállal nem megy.
   A következő egy tengerész volt, akinek viszont remekül állt a laza tengerkék lobogás. Találtak egy lábát áztató utcagyereket is, rövidnadrágban. Jó alaposan bebugyolálták. Aztán egy híres és komor államfit vidítottak fel egy horgolt hippikendővel, a színész szmokingjához nem passzolt a kötött holmi, így inkább a tacskóját öltöztették fel. Körbejárták az óváros tereit, a régi városháza előtti sétányt, az utolsó kendőt pedig egy robosztus kődelfin uszonyára kötötték, masninak.
    Aztán ittak egy kávét a mozi büféjében.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hőlégballon

Színes, csíkos vászonlabda, lángod lobban barlangodba, lengő gömböd felhőn gördül, függő kasból hőlég dördül. Kasnak szélén súlyos zsákok, földre húzó mázsa-átkok. Homok terhe nyomna lejjebb csimpaszkodva egyre benned. Ahogy a zsákok leesnek, úgy szállhatsz te egyre feljebb, szabadon a sok tehertől emelkedsz a fellegekből. Hogy- hogy nem, a zsákok újra felkapaszkodnak kasodra. Ha leesnek, újak lesznek, húznak, nyomnak egyre lejjebb... De a hőlég azért ballon, hogy mindig az égre tartson, mindig húzva, mindig lassan... Várnak rá a csillagokban. 2011.11.21.

Olvasónapló: Helka és Ciprián

   Tihanyba tett egynapos látogatásunk utóhangjaként adta kezembe kedvenc nagynénim Nyulász Péter Helka - a Burok-völgy árnyai, valamint a folytatását, a Ciprián, a Balaton hercege c. könyveket. Ha kissé nehezen is kezdtem bele a Helkába (persze, cserkésztáborban nincs is sok idő olvasgatni...), annál gyorsabban olvastam végig a második részt.    A regényekről tudni érdemes, bár szerintem a borító alapján nem is kétséges, hogy körülbelül felsősöknek valók első sorban. De ez nem jelenti azt, hogy egy-két-sok évvel később nem izgalmas...    A Helka történetének alapjául a Balaton környéki legendák szolgálnak, Cipriánnal pedig már az Alföldig eljutunk. A bookline ajánlója szerint fanatsy-vel határos, szerintem viszont egészen az. (Persze, gyerekverzióban, és magyar sajátosságokkal felturbózva, amit egyébként külön értékelek!) Ezt abból gondolom, hogy a Helka olvasása közben is lebegett felettem az a szürke köd, mint a Gyűrűk Uránál is tapasztaltam... A Ciprián kicsit már más, pers

Osztálykirándulás

    Gyerekek, megérkeztünk. Mindenki keresse meg a táskáját, zokniját, szandálját, nézzen be az ülése alá, hagyott-e ott véletlenül csokipapírt, csipszes zacskót, habár rögtön az út elején megbeszéltük, hogy a buszon nincs étkezés, balesetveszélyes, egy hirtelen fékezés és félremegy a győri édes, aztán megfulladsz itt nekem és hívhatom a mentőket, egyébként is ki fogja azt a sok morzsát összetakarítani, de hallottam ám zacskócsörgést, azért, mert elöl vagyok, azért még hallok hátrafele is, lehet leszállni, első ajtón is, középsőn is, szép sorban, egyesével, nem tolakszik, nem lökdösődik, ne taposd le, ne üvölts már, így is félig megsüketültem, pedig többször is kértem, hogy halkabban, hát nem lehet tőletek az útra figyelni, én már annyiszor megfogadtam, hogy gyerekcsoportot soha többé, csak az a baj, hogy a felnőttek se jobbak, a félrészeg sítáborosok, a viháncoló társasutazók, meg volt az a zarándokcsoport, Krakkóig litániáztak, rózsafüzéreztek, a sok kendős öregasszony, süketek, mint