Ugrás a fő tartalomra

Plakátkészítés


Lena különösen izgatott volt, ahogy készülődött. Katrinhoz ment, hogy a plakátot, amit elvállaltak, együtt elkészítsék. Már ismerte egy ideje, de még soha nem járt nála. És ez az első alkalom nagy várakozással töltötte el.
Tudta hová kell menni, ismerte a házat, mert annak az udvarában volt belül a kedvenc cipőboltja. Hát elindult nagy lelkesedéssel lefelé, a főtér felé. Útközben megpróbálta elképzelni, vajon milyen lesz Katrin szobája. Katrint csodálatos, színes személyiségnek ismerte és valahogy sehogy nem tudta elképzelni az otthonát. Alig várta, hogy beléphessen a birodalmába.
Belépett a nagy kapun, felszaladt a lépcsőn az első emeletre, megkereste az ajtót és becsengetett. Katrin mosolyogva, hatalmas öleléssel fogadta:
- Szia Lena! Képzeld találtam egy kupac Verita-prospektust, rengeteg jó kép van benne...
- Szuper!
- Itt lepakolhatsz, aztán gyere, itt dolgozhatunk nyugodtan!
Lena kibújt a cipőjéből, felakasztotta kis kabátját, és kíváncsian körülnézett. Az előszobában selymes félhomály volt, amennyi fény az utcára néző szobából beszűrődött. Finom, halk kávéillat terjengett a konyhából. Belépett a nappaliba, letette egy székre a táskáját. A nagy asztalra Katrin már odakészítette a papírokat, ollót, ragasztót, tollakat. Körbejárt a bútorok között, végighúzta ujját a székek fáján, a kanapé kárpitján. Félrefordított fejjel böngészte a könyvespolc tartalmát. A csillár körül táncoló fényeket leste. A nappaliból nyílt Katrin szobája. Lena érezte, hogy ahogyan átlépi a küszöböt, egy másik világba kerül. Az ágy, az asztal, a falak, a személyes tárgyak és ruhák, képek, a naptár... Egyszerű lányszoba, de egy különleges birodalom...
- Hoztam ki tányért, meg sütit, ha kérsz, meg van kávé is - szólt Katrin a másik szobából.
- Ó, köszi, az jó lesz, kicsit kókadt vagyok...
Egész délután alkottak, vagdostak, ragasztottak, rajzoltak, beszélgettek. Az elkészült plakátot otthagyták az asztalon száradni, Kartrin pedig leszaladt Lenával, hogy megnézze a postaládát. Lena vidáman ballagott hazafelé, mintha egy varázslatos mesefilmről jött volna a moziból.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hőlégballon

Színes, csíkos vászonlabda, lángod lobban barlangodba, lengő gömböd felhőn gördül, függő kasból hőlég dördül. Kasnak szélén súlyos zsákok, földre húzó mázsa-átkok. Homok terhe nyomna lejjebb csimpaszkodva egyre benned. Ahogy a zsákok leesnek, úgy szállhatsz te egyre feljebb, szabadon a sok tehertől emelkedsz a fellegekből. Hogy- hogy nem, a zsákok újra felkapaszkodnak kasodra. Ha leesnek, újak lesznek, húznak, nyomnak egyre lejjebb... De a hőlég azért ballon, hogy mindig az égre tartson, mindig húzva, mindig lassan... Várnak rá a csillagokban. 2011.11.21.

Olvasónapló: Helka és Ciprián

   Tihanyba tett egynapos látogatásunk utóhangjaként adta kezembe kedvenc nagynénim Nyulász Péter Helka - a Burok-völgy árnyai, valamint a folytatását, a Ciprián, a Balaton hercege c. könyveket. Ha kissé nehezen is kezdtem bele a Helkába (persze, cserkésztáborban nincs is sok idő olvasgatni...), annál gyorsabban olvastam végig a második részt.    A regényekről tudni érdemes, bár szerintem a borító alapján nem is kétséges, hogy körülbelül felsősöknek valók első sorban. De ez nem jelenti azt, hogy egy-két-sok évvel később nem izgalmas...    A Helka történetének alapjául a Balaton környéki legendák szolgálnak, Cipriánnal pedig már az Alföldig eljutunk. A bookline ajánlója szerint fanatsy-vel határos, szerintem viszont egészen az. (Persze, gyerekverzióban, és magyar sajátosságokkal felturbózva, amit egyébként külön értékelek!) Ezt abból gondolom, hogy a Helka olvasása közben is lebegett felettem az a szürke köd, mint a Gyűrűk Uránál is tapasztaltam... A Ciprián kicsit már más, pers

Osztálykirándulás

    Gyerekek, megérkeztünk. Mindenki keresse meg a táskáját, zokniját, szandálját, nézzen be az ülése alá, hagyott-e ott véletlenül csokipapírt, csipszes zacskót, habár rögtön az út elején megbeszéltük, hogy a buszon nincs étkezés, balesetveszélyes, egy hirtelen fékezés és félremegy a győri édes, aztán megfulladsz itt nekem és hívhatom a mentőket, egyébként is ki fogja azt a sok morzsát összetakarítani, de hallottam ám zacskócsörgést, azért, mert elöl vagyok, azért még hallok hátrafele is, lehet leszállni, első ajtón is, középsőn is, szép sorban, egyesével, nem tolakszik, nem lökdösődik, ne taposd le, ne üvölts már, így is félig megsüketültem, pedig többször is kértem, hogy halkabban, hát nem lehet tőletek az útra figyelni, én már annyiszor megfogadtam, hogy gyerekcsoportot soha többé, csak az a baj, hogy a felnőttek se jobbak, a félrészeg sítáborosok, a viháncoló társasutazók, meg volt az a zarándokcsoport, Krakkóig litániáztak, rózsafüzéreztek, a sok kendős öregasszony, süketek, mint