Ugrás a fő tartalomra

Újságok

   Katrin szobájában nagy volt a rendetlenség. Mindenfelé újságok, magazinok, régi füzetes folytatásos lányregények hevertek, üres borítékok, színes tollak, ollók. A lányok épp a konyhában ügyeskedtek, mert a szétpakolás sokáig tartott, megéheztek. Összevágtak maguknak egy-egy finom gyümölcskoktélt, mivel az ebéd még messze volt, és a tálakkal visszasiettek a szobába. Most kezdődött az igazi munka.
   Lena maga elé vett egy kupac gasztronómiás-utazós magazint, lapozni kezdte. Szeme villámgyorsan szaladt a sorokon, egy-egy szón megállt egy pillanatra; rendes olvasásról szó sem lehetett, annyi idejük nem volt. Katrin a lányregényekkel kezdte. Ő hamar talált egy oldalt, ami beleillett a képbe, szépen kivágta, mintalyukasztóval megcsipkézte a szélét, pisztáciaszínű mintás papírból kis szívecskéket ragasztott rá, félbehajtotta, becsúsztatta egy borítékba, lezárta, és a címzés nélküli levél végül egy fonott kosárban landolt. Lena először egy receptet szemelt ki, szépen kicsinosította ő is az oldalt, úgy tette borítékba. Aztán egy Toulouse-i útleírásból lett kedves kis levél. Jöttek a divatlapok, néhány eltévedt autós újság, életmód magazinok, Lena egy nagyon szerény kis egyházi hírlevél-szerűséget is talált, benne szép, elgondolkodtató imádsággal. Katrin egy irodalmi lappal szemezett, talált is benne több méltó irományt, amelyektől rögtön meg is szabadította a magazint.
   A kosár lassan megtelt, a gyümölcs is elfogyott, a harang zúgott odakint: ideje volt főzni valami kis ebédet. Lena vállalta fel ezt a feladatot, amíg Katrin helyrehozta a szobáját az újság-tornádó után. Ebéd után cipőbe bújtak, Lena felkötötte szalagos kalapját, karjára kapta a kosarat és útnak indultak.
   Jó nagy sétát tettek, mire a vasútállomáshoz értek. Onnan indultak el visszafelé az egyik kis utcán. Meg-megálltak a házaknál, és a kosárfedő alól lopva előhúzott borítékokat óvatosan becsúsztatták egy-egy postaládába. Volt, ahol majdnem meglátták őket, de e templom térig sikerült az összes titkos levelet kézbesíteniük. Az egész délutános járkálásban alaposan elfáradtak, úgyhogy kiültek a kávézó teraszára egy eperlére.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hőlégballon

Színes, csíkos vászonlabda, lángod lobban barlangodba, lengő gömböd felhőn gördül, függő kasból hőlég dördül. Kasnak szélén súlyos zsákok, földre húzó mázsa-átkok. Homok terhe nyomna lejjebb csimpaszkodva egyre benned. Ahogy a zsákok leesnek, úgy szállhatsz te egyre feljebb, szabadon a sok tehertől emelkedsz a fellegekből. Hogy- hogy nem, a zsákok újra felkapaszkodnak kasodra. Ha leesnek, újak lesznek, húznak, nyomnak egyre lejjebb... De a hőlég azért ballon, hogy mindig az égre tartson, mindig húzva, mindig lassan... Várnak rá a csillagokban. 2011.11.21.

Olvasónapló: Helka és Ciprián

   Tihanyba tett egynapos látogatásunk utóhangjaként adta kezembe kedvenc nagynénim Nyulász Péter Helka - a Burok-völgy árnyai, valamint a folytatását, a Ciprián, a Balaton hercege c. könyveket. Ha kissé nehezen is kezdtem bele a Helkába (persze, cserkésztáborban nincs is sok idő olvasgatni...), annál gyorsabban olvastam végig a második részt.    A regényekről tudni érdemes, bár szerintem a borító alapján nem is kétséges, hogy körülbelül felsősöknek valók első sorban. De ez nem jelenti azt, hogy egy-két-sok évvel később nem izgalmas...    A Helka történetének alapjául a Balaton környéki legendák szolgálnak, Cipriánnal pedig már az Alföldig eljutunk. A bookline ajánlója szerint fanatsy-vel határos, szerintem viszont egészen az. (Persze, gyerekverzióban, és magyar sajátosságokkal felturbózva, amit egyébként külön értékelek!) Ezt abból gondolom, hogy a Helka olvasása közben is lebegett felettem az a szürke köd, mint a Gyűrűk Uránál is tapasztaltam... A Ciprián kicsit már más, pers

Osztálykirándulás

    Gyerekek, megérkeztünk. Mindenki keresse meg a táskáját, zokniját, szandálját, nézzen be az ülése alá, hagyott-e ott véletlenül csokipapírt, csipszes zacskót, habár rögtön az út elején megbeszéltük, hogy a buszon nincs étkezés, balesetveszélyes, egy hirtelen fékezés és félremegy a győri édes, aztán megfulladsz itt nekem és hívhatom a mentőket, egyébként is ki fogja azt a sok morzsát összetakarítani, de hallottam ám zacskócsörgést, azért, mert elöl vagyok, azért még hallok hátrafele is, lehet leszállni, első ajtón is, középsőn is, szép sorban, egyesével, nem tolakszik, nem lökdösődik, ne taposd le, ne üvölts már, így is félig megsüketültem, pedig többször is kértem, hogy halkabban, hát nem lehet tőletek az útra figyelni, én már annyiszor megfogadtam, hogy gyerekcsoportot soha többé, csak az a baj, hogy a felnőttek se jobbak, a félrészeg sítáborosok, a viháncoló társasutazók, meg volt az a zarándokcsoport, Krakkóig litániáztak, rózsafüzéreztek, a sok kendős öregasszony, süketek, mint