Ugrás a fő tartalomra

Bogarak

Lena hason feküdt a fűben. Nilot mellette háton, félig lehunyt szemhéja alól a vakító kék ég előtt táncoló lombokat nézte. Álmosan hallgatták a játszótéri zsivajt, a piac lármáját, a park utacskáin sétálók beszédfoszlányait.
Lena, miután harmadszorra söpört le egy törekvő kis hangyácskát az arcáról, felkönyökölt. Észrevette, hogy a fűben sok-sok apró bogárka mászik, küszködik előre a göröngyös talajon. Élelmet, építőanyagot cipeltek. Nilot is az oldalára fordult és nézte a nyüzsgő sokaságot.
-         Hát ez a hangya, tényleg nagyon erős.
-         Az orrszarvúbogár a legerősebb.
-         Tudom. Hihetetlenek ezek a vacak kis rovarok…
-         Sétáljunk! – sóhajtotta Lena és felült.
Leporolták magukat és ráérősen elindultak a szobor felé. Útközben találkoztak a kutyát sétáltató Irinával, tettek vele pár kört nagy parkban, aztán elbúcsúztak tőle.
-         Menjünk ki inkább a partra, ott legalább nincsenek annyian – javasolta Nilot.
Jól elvoltak ketten, nem volt sok kedvük másokkal társalogni.
-         Olyan jó neked – szólt Nilot.
-         Miért?
-         Mert bárkivel el tudsz beszélgetni…
-         Irinával?
-         Például. Pedig te se bírod.
-         Nem nagyon.
-         Mégis simán elmesélgetsz neki erről-arról…
Lena megvonta a vállát. Nem nehéz erről-arról elmesélgetni. Akkor már sokkal nehezebb nem elbeszélni dolgokat.
-         Szerintem pedig neked jó, mert nem mesélsz. Csak annak, akinek szeretnél.
Nem tudtak megegyezni, hát csendben sétáltak tovább a partra. A mólón meglátták Katrint és Libertet, akik odaintettek nekik, még mielőtt udvariasan elosontak volna. Üldögéltek vagy egy órát, jót beszélgettek, de valahogy egyáltalán nem érezték már terhesnek a társaságot. Persze, barátokkal, úgy más.
Amikor egy kis csend támadt, Lena felvetette a másik kettőnek a kérdésüket.
-           Szerintetek mi a jobb: ha valaki tud könnyedén cseverészni, vagy ha nem, de ezért nem is adja ki magát olyan könnyen?
Libert rögtön értette, miről van szó, de nem válaszolt, csak elmosolyodott.
-           Nem tudom. Az nem rossz tulajdonság, ha tudsz bájcsevegni – vonta meg vállát Katrin.
-           De nem is olyan jó… Mindenkinek elmesélsz mindent! – fakadt ki Lena.
-           Rólad amúgy is mindenki tud mindent – szólalt meg végre Libert – mindent, ami nem fontos… És?
-           Jó, de a csevejgéstől pont azt lehet hinni, hogy fontos – vetette ellen Nilot – és akivel cseveg, az úgy érzi, hogy bizalmába fogadta.
-         Pedig nem – rázta fejét Lena.
-         Hát, valamilyen szinten igen. Ezért van sok barátod – nézett rá Katrin.
-         Ellenkezőleg. Nagyon kevés barátom van.
-         Miért, kiket tartasz barátaidnak?
-           Hát nem azokat, akikkel el tudok beszélgetni. Hanem, akikkel rendesen tudok beszélgetni. Vagy akikkel nem kell beszélgetni.
-           Tehát becsülje meg magát, akivel ha beszélsz, hajlandó vagy közben gondolkodni? – vonta le a következtetést Libert.
-           Háát… Ezt mondjuk kedvesebben is meg lehet fogalmazni, de tulajdonképpen – mosolyodott el Lena.
Nilot elgondolkozott.

-           Nem kell kedvesebben. Akkor lenne bájcsevej.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hőlégballon

Színes, csíkos vászonlabda, lángod lobban barlangodba, lengő gömböd felhőn gördül, függő kasból hőlég dördül. Kasnak szélén súlyos zsákok, földre húzó mázsa-átkok. Homok terhe nyomna lejjebb csimpaszkodva egyre benned. Ahogy a zsákok leesnek, úgy szállhatsz te egyre feljebb, szabadon a sok tehertől emelkedsz a fellegekből. Hogy- hogy nem, a zsákok újra felkapaszkodnak kasodra. Ha leesnek, újak lesznek, húznak, nyomnak egyre lejjebb... De a hőlég azért ballon, hogy mindig az égre tartson, mindig húzva, mindig lassan... Várnak rá a csillagokban. 2011.11.21.

Olvasónapló: Helka és Ciprián

   Tihanyba tett egynapos látogatásunk utóhangjaként adta kezembe kedvenc nagynénim Nyulász Péter Helka - a Burok-völgy árnyai, valamint a folytatását, a Ciprián, a Balaton hercege c. könyveket. Ha kissé nehezen is kezdtem bele a Helkába (persze, cserkésztáborban nincs is sok idő olvasgatni...), annál gyorsabban olvastam végig a második részt.    A regényekről tudni érdemes, bár szerintem a borító alapján nem is kétséges, hogy körülbelül felsősöknek valók első sorban. De ez nem jelenti azt, hogy egy-két-sok évvel később nem izgalmas...    A Helka történetének alapjául a Balaton környéki legendák szolgálnak, Cipriánnal pedig már az Alföldig eljutunk. A bookline ajánlója szerint fanatsy-vel határos, szerintem viszont egészen az. (Persze, gyerekverzióban, és magyar sajátosságokkal felturbózva, amit egyébként külön értékelek!) Ezt abból gondolom, hogy a Helka olvasása közben is lebegett felettem az a szürke köd, mint a Gyűrűk Uránál is tapasztaltam... A Ciprián kicsit már más, pers

Osztálykirándulás

    Gyerekek, megérkeztünk. Mindenki keresse meg a táskáját, zokniját, szandálját, nézzen be az ülése alá, hagyott-e ott véletlenül csokipapírt, csipszes zacskót, habár rögtön az út elején megbeszéltük, hogy a buszon nincs étkezés, balesetveszélyes, egy hirtelen fékezés és félremegy a győri édes, aztán megfulladsz itt nekem és hívhatom a mentőket, egyébként is ki fogja azt a sok morzsát összetakarítani, de hallottam ám zacskócsörgést, azért, mert elöl vagyok, azért még hallok hátrafele is, lehet leszállni, első ajtón is, középsőn is, szép sorban, egyesével, nem tolakszik, nem lökdösődik, ne taposd le, ne üvölts már, így is félig megsüketültem, pedig többször is kértem, hogy halkabban, hát nem lehet tőletek az útra figyelni, én már annyiszor megfogadtam, hogy gyerekcsoportot soha többé, csak az a baj, hogy a felnőttek se jobbak, a félrészeg sítáborosok, a viháncoló társasutazók, meg volt az a zarándokcsoport, Krakkóig litániáztak, rózsafüzéreztek, a sok kendős öregasszony, süketek, mint