Egy: megszereztem a Fecskék és Fruskák két újabb, magyarul megjelent kötetét! Hurrá-hurrá! Nemsokára olvasónaplót is írok az egyikből...
Kettő: még nem olvasónapló, csak sikerélmény - a Nyomorultak első kötetén végigrágtam magam. Hogy bíztassam magam a továbbiakra, megosztom veletek a bejelölt mondataimat. (Ez most úgy hangzott, mintha nem szívesen olvastam volna, pedig nem így volt, csak hát... nehéz olvasmány... Csak az első kötet majdnem egy kilós...)
" Utazni annyit jelenti, mint minden pillanatban születni és maghalni."
" Mi személy szerint egyes pontokon tiszteljük és mindenütt kíméljük a múltat, feltéve, ha belenyugszik abba, hogy meghalt."
" A gazdag fiatalembernek száz ragyogó és durva szórakozása van: lófuttatás, vadászat, kutyák, dohány, játék, dús asztal, és minden egyéb; mindez a lélek alsóbbrendű oldalának a foglalkoztatása a magasabbrendű és finomabb oldal rovására. A szegény fiatalember keservesen dolgozik a kenyeréért; eszik; ha evett, nincse egyebe, mint az ábrándjai. Megnézi azokat az ingyen látványosságokat, amelyeket Isten rendez; szemléli az eget, a világűrt, a csillagokat, a gyermekeket, az emberiséget, amelyben gyötrődik, a teremtést, amelyben sugárzik. Addig szemléli az emberiséget, míg végül meglátja a lelkét, addig szemléli a teremtést, míg végül meglátja Istent."
És ha már a teremtés gyönyörűségei, akkor ma se bírtam ki, hogy ne kapjam le a hajnali fényeket - ezúttal a fürdőszoba ablakán és azon túl. Ígérem, több rózsaszín felhős rózsaujjú hajnal fotó nem lesz, mert én is tudom, hogy sajnos csak a valóságban nem giccses...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése