Ez a könyv semmihez sem hasonlítható, amit korábban olvastam. Nem áll hozzám túl közel, mégis akkora hatással van rám, hogy a legjobb talán, ha rögtön írok róla. Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz c. regényéről
van szó.
Azért rendeltem meg, mert izglamasnak és szépnek tűnt, habár a cirkusz minden ízében távolt állt tőlem. Nem kezdtem el rögtön olvasni, Különleges a felépítése, nincsenek képek, de vannak grafikai elemek. Barátkoznom kellett vele. Végül pár hete belekezdtem. Egy órája fejeztem be.
Nem tudom elmondani, milyen. Homályos, mint a jóslat. Megbűvöl, mint a varázslat és ijesztő, mint a mágia. Nem tudom eldönteni, hogy tetszett-e. Ahogy azt sem, hogy elfogom-e még egyszer olvasni, pedig nagyon sok mindent nem értek belőle. Nem tudom elmesélni, miről szólt. Van története, de nem vagyok képes tanulságot levonni. Mégis úgy érzem, zseniális a könyv. Olyan légköre van, amit tényleg úgy tudok csak nevezni, hogy varázslat. Tulajdonképpen csodálatos, de csak félve írom le ezt a szót.
Pár éve még nem voltam bátor olvasó. Amikor az első olvasónaplóimat írtam itt, a blogon, akkor kezdtem el tudatosan rávenni magam, hogy többet olvassak. Kezdtem a megbízható régi kedvencekkel, majd jöttek a többször ajánlott, de kézbe nem vett könyvek. Később olyanokat olvastam, amiket korábban elkezdtem, és sose hittem, hogy elolvasom majd. Egyre többet lépek ki az olvasási konfortzónámból és ez jó. Nem vagyok bátor ember, szeretem a biztonságos megszokottságot. De tegnap voltam cirkuszban, életemben először.
Most van az a pillanat, hogy elhiszem: amit a mesékről mondanak, az a könyvekre ugyanúgy igaz. A mese az a hely, ahol biztonságos körülmények között élheted és tapasztalhatod meg azt, amivel a valóságban nem tudnál megküzdeni. Így készít fel rá, hogy mégis el tudd viselni, ha szembe kerülsz vele. Persze, nagyon nem mindegy, hogy igazi mesét olvasol-e...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése