Ugrás a fő tartalomra

Szabad ég alatt

Már vagy egy órája feküdt az ágyban, álomtalanul. Napok óta nem aludt rendesen, mert sok dolga volt, és most végre időben lefekhetett, erre tessék: nem bírt elaludni. Villámsebességgel pörögtek az agyában a gondolatok, egyik a másik után, lóugrásban, összefüggéstelenül. Munka, barátok, lakás, néhány kép egy most olvasott könyvből, aztán hirtelen egy kedves dallam úszott be a gondolatai közé. Nem volt mit tenni, elkezdte dúdolgatni magának félhangosan, hátha az elaltatja, de nem járt sikerrel.
Meleg, nyári éjszaka volt egyébként, és a szobájából a kis erkélyre vezető ajtót nyitva hagyta, hogy legalább az éjszakai levegő lehűtse kissé a szobát. Mivel már semmi se segített, felkelt, és kisétált az erkélyre, hátha a friss levegő nyugtatóan hat majd rá. Megállapította, hogy egyáltalán nincs hideg kint, sőt. Lehet, hogy bent nagy a hőség, azért nem tud aludni?
Gondolt egyet, szekrénye felső polcáról elővette a polifoamot és a hálózsákot, amiben Nilot szokott aludni, ha hosszú estét csapnak és már nem megy haza. Leterítette kint a kemény kövön, és belebújt a hálózsákba. Először furcsa érzés volt: a város közepén a csillagok alatt aludni… Ahhoz képest azonban, hogy a szabad ég alatt volt, elég keveset látott belőle, mert a falak sokat kitakartak, éppen csak egy szabálytalan sokszögnyi feketeség lebegett a feje felett. A csillagok se ragyogtak erősen, mert a város fényei elhalványították őket, de látta a sebesen átvonuló fodros felhőcsíkokat. Mintha bakkecskék szökdécseltek volna, olyan akadozva haladtak.
A nyitott ablakoknál már hozzászokott a város zajához, de ez itt kint, egészen más volt. Éjszaka megváltoznak a hangok, egyesek élesebbek, mások tompábbak lesznek. Új tónusok is csatlakoznak a megszokott hangzatokhoz. Ilyenkor például hallatszik, ahogy a vonat kirobog a pályaudvarról, mert nem nyomja el a városi közlekedés robaja. A fák susogása, madarak fészkelődése egész hangos, mintha egy különleges lehallgató készülékkel erősítenék fel az amúgy észrevehetetlen neszezést.
Lena feküdt a kemény kövön és hallgatózott. Szú percegett a korlátban, és egy bogár csörtetett nagy zajjal valahol. Ezek mind nem zavarták. De elaludni nem tudott. Addig merengett, hálózsákját hol kihúzva, hol nyakig beleburkolózva, míg azt vette észre, hogy fel-feltrillázik egy madárhang, és az ég sem olyan narancsfekete, mint eddig. De ami igazán zavaró volt, az az egyre erősödő szél.
Sóhajtott egyet, összetekerte a hálózsákot és a matracot, majd visszament a szobába. Alig feküdt be az ágyba, hatalmas vihar kezdődött odakint. Nagyon örült, hogy időben bejött. Mire a hajnal elűzte a zivatart, nagy nehezen ő is elaludt.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hőlégballon

Színes, csíkos vászonlabda, lángod lobban barlangodba, lengő gömböd felhőn gördül, függő kasból hőlég dördül. Kasnak szélén súlyos zsákok, földre húzó mázsa-átkok. Homok terhe nyomna lejjebb csimpaszkodva egyre benned. Ahogy a zsákok leesnek, úgy szállhatsz te egyre feljebb, szabadon a sok tehertől emelkedsz a fellegekből. Hogy- hogy nem, a zsákok újra felkapaszkodnak kasodra. Ha leesnek, újak lesznek, húznak, nyomnak egyre lejjebb... De a hőlég azért ballon, hogy mindig az égre tartson, mindig húzva, mindig lassan... Várnak rá a csillagokban. 2011.11.21.

Olvasónapló: Helka és Ciprián

   Tihanyba tett egynapos látogatásunk utóhangjaként adta kezembe kedvenc nagynénim Nyulász Péter Helka - a Burok-völgy árnyai, valamint a folytatását, a Ciprián, a Balaton hercege c. könyveket. Ha kissé nehezen is kezdtem bele a Helkába (persze, cserkésztáborban nincs is sok idő olvasgatni...), annál gyorsabban olvastam végig a második részt.    A regényekről tudni érdemes, bár szerintem a borító alapján nem is kétséges, hogy körülbelül felsősöknek valók első sorban. De ez nem jelenti azt, hogy egy-két-sok évvel később nem izgalmas...    A Helka történetének alapjául a Balaton környéki legendák szolgálnak, Cipriánnal pedig már az Alföldig eljutunk. A bookline ajánlója szerint fanatsy-vel határos, szerintem viszont egészen az. (Persze, gyerekverzióban, és magyar sajátosságokkal felturbózva, amit egyébként külön értékelek!) Ezt abból gondolom, hogy a Helka olvasása közben is lebegett felettem az a szürke köd, mint a Gyűrűk Uránál is tapasztaltam... A Ciprián kicsit már más, pers

Osztálykirándulás

    Gyerekek, megérkeztünk. Mindenki keresse meg a táskáját, zokniját, szandálját, nézzen be az ülése alá, hagyott-e ott véletlenül csokipapírt, csipszes zacskót, habár rögtön az út elején megbeszéltük, hogy a buszon nincs étkezés, balesetveszélyes, egy hirtelen fékezés és félremegy a győri édes, aztán megfulladsz itt nekem és hívhatom a mentőket, egyébként is ki fogja azt a sok morzsát összetakarítani, de hallottam ám zacskócsörgést, azért, mert elöl vagyok, azért még hallok hátrafele is, lehet leszállni, első ajtón is, középsőn is, szép sorban, egyesével, nem tolakszik, nem lökdösődik, ne taposd le, ne üvölts már, így is félig megsüketültem, pedig többször is kértem, hogy halkabban, hát nem lehet tőletek az útra figyelni, én már annyiszor megfogadtam, hogy gyerekcsoportot soha többé, csak az a baj, hogy a felnőttek se jobbak, a félrészeg sítáborosok, a viháncoló társasutazók, meg volt az a zarándokcsoport, Krakkóig litániáztak, rózsafüzéreztek, a sok kendős öregasszony, süketek, mint