Pad

   - Na, és mit fogunk csinálni? - kérdezte Libert, miután üdvözölték egymást a főtéren.

   - Kitaláltam valamit - mosolygott Lena titokzatosan.

   - Halljuk!

   - Hallgassunk egyet!

   - Őőőő, hogy mit? - csodálkozott Libert.

   - Hát szépen elmegyünk valahova, leülünk, és nem beszélgetünk, hanem hallgatunk.

   Libert felnevetett.

   - Te ezt egészen komolyan gondoltad?

   - Miért? - ráncolta össze a szemöldökét sértődötten Lena.

   - Pont te akarsz csendbenülőset játszani?

   - Igen. És pont veled!

   - Ráadásul... - Libert nevetve csóválta meg a fejét.

   - Na jó, hova menjünk? -adta meg magát. Nem akarta Lena kedvét elrontani.

   - Nem tudom, az a te reszortod - vonta meg a vállát Lena.

   - Hát, akkor gyere!

   A strand felé indultak el, aztán elkanyarodtak a tisztás felé, felmásztak a kápolnáig. Ott leültek a kis kovácsoltvas padocskára, ahonnan pont kilátni a fák fölött a tengerre. Addig mindenféléről beszélgettek, nehéz volt hirtelen abbahagyni. Lena nagy levegőt vett.

    - Na jó, akkor innentől kezdjük!

    - Meddig?

    - Mit tudom én, ameddig bírjuk... - Lena Libertre nézett - Jól van, ne vigyorogj, menni fog!

    - Rendben, kezdjük...

    Az első percek nagyon nehezek voltak. Lenának folyton eszébe jutott valami halaszthatatlan mondanivaló, Libert pedig azzal küzdött, hogy el ne nevesse magát és ne szóljon be valamit. De valahogy elcsendesültek a száguldó gondolatok, az őket körülvevő világ pedig zsongani kezdett, ezer hangon trilláztak, csiviteltek a madarak, felhallatszott a kisváros nyüzsgése, autók, hajók dudái szóltak; nem olyan messze, a kertes házak egyikében bekapcsolták a rádiót a délutáni pihenő megédesítésére, máshonnan a baromfik békés kotyogása hallatszott. 

    - Lena, miért? - sóhajtott fel Libert.

    - Jól van, hagyjuk...

    - Ha nem akarunk semmiről se beszélgetni, akkor nem szabad semmire se gondolni... De ez így nem megy...

    - Igaz, ma nem olyan nap van. De kösz, hogy megpróbáltad - vonta meg a vállát Lena.

    - Nincs mit. Most viszont menjünk be a városba és együnk egy fagyit vagy valamit!

    Lenát nem kellett kétszer kérni. Nem akartak lemenni már a partra, így a kerteken keresztül mentek vissza a városba.