Erich Kästner legalább olyan nagy kedvencem, mint a hazai írók közül Lázár Ervin. Egy kevésbé ismert regényét, Az eltűnt miniatűrt olvastam el. Rövid, vidám krimi, bárkinek szeretettel ajánlom; ugyanannyira élveztem 21 évesen, mint 10 évvel ezelőtt, amikor utoljára olvastam. Kästner már csak ilyen...
És most következzenek a legjobb részletek! Nem lesz nehéz (pláne, miután facebookra is kiírtam már...), de virtuális pirospont jár annak, aki megtalálja a legkedvencebb idézetemet!
"Néhány sorral hátrább, a szálloda bejáratánál két úriember ült és olvasott. De meglehet, hogy más okból tartották az arcuk elé az újságot. Gutenberg korszakalkotó felfedezése óta túlságosan is megszoktuk a feltételezést, hogy mindenki, aki telinyomtatott papírt tart az orr a elé, csakugyan olvas is."
"Az az ember, aki bocikat mészárol, ne simogasson galambokat. Szerintem ez ízléstelenség."
"Harmincötös
lába volt ugyanis, és az igazi sorscsapásoktól eltekintve aligha érhet
nőt ennél nagyobb szerencsétlenség. Valahányszor lát egy jóképű cipőt,
amelyet szívesen megvenne - és melyiket ne venné meg szívesen! -, 35-ös
számot soha nem talál!"
"A
fiatalember elnevette magát. Igazán lefegyverző nevetése volt. Mintha
egy egész osztályra való gimnazista nevetett volna egyszerre."
"És ha történetesen összeakadtunk a favágóval meg a feleségével, éjszaka azt álmodtuk, hogy Jancsi és Juliska szüleit láttuk. Azokat a bizonyos szülőket, akik két gyereküket kitették az erdőbe, mert megcsappant a jövedelmük."
"- Te mondd, és miről tudtad megállapítani a sötétben, hogy nő az illető?
- A keresztnevéről."
"De mielőtt elértem volna, valaki egy kemény tárggyal morzézni kezdett a fejemen, és sajnos, már a negyedik betű után összeestem."
"- És ez az elmélet a teória?
- Igen.
- Nocsak- dünnyögte Külz papa.- Ezt már régóta ismertem, csak éppen nem tudtam, minek hívják. Az én feleségem nagyon tehetséges a teóriák terén. Igaz, hogy én ezt eddig kerek perec "ócska kifogásnak" minősítettem."
Forrás
Megjegyzések
Megjegyzés küldése