Egy esős nyári délutánon Lena az asztalára cipelte könyvespolca legalsó polcáról a nehéz, fa magazintartókat. Pár évig lelkes olvasója volt az egyik női magazinnak, még olvasói levelet is írt nekik. Azóta persze nem sokszor nyúlt hozzájuk, több évjáratnyi színes újság porosodott az előszobában.
Többször elhatározta már, hogy egyesével átlapozza a számokat, az érdekes cikkeket kimenti belőlük, a többit pedig lehordja végre a papírkukába. Most azonban jobb ötlete támadt. Egy kancsó hidegen áztatott zöld teával, ollóval, ragasztóval, színes papírokkal letelepedett az asztalhoz a magazinok mellé.
Sorra maga elé vette a lapokat, és átpörgette az oldalakat. Igyekezett szigorúan a céljára figyelni, nem leragadni az érdekes cikkeknél, de azért csak elidőzött egy-egy interjúnál. A kedvenc írásait egyből ki is tépte óvatosan. Az asztal sarkán gyűlt a halom, amit érdemes lesz eltenni.
Különben képeket keresett. Szépeket, izgalmasakat, hangulatosakat, felkavaróakat, vicceseket... Szépen gyűltek már a tálcában a kiszemelt oldalak. Végül elég volt egy évjáratot átnyálaznia, úgy tűnt, elegendő alapanyagot talált. Jöhetett a képek szétválogatása.
- Azért ez furcsa... - gondolta. - Nincs köztük egy valódi se...
Az asztalra kiteregetett képek mindegyike tökéletes volt, szép, arányos, de steril, mint egy patika kirakata. Hűvös tekintetű modellek kifacsart testtartásban. Érzelemmentes stockfotók párokról, barátokról, családokról. Mértani pontossággal elrendezett lakásbelsők. Képeslapba illő úti képek az ajánlóból.
- Mindegy, nem kellenek most sokat mondó képek...
Azzal munkához látott. Egy sablon segítségével egyforma, hosszúkás téglalapokat vágott ki a képekből, ügyelve arra, hogy a kiemelt részek már semmiképp se legyenek tökéletesek. A megbomlott egyensúly jól állt nekik. Színben illő tarka kartoncsíkokra ragasztgatta őket, fél centis színes keretet hagyva a képek körül.
Mikor elkészült, táskájába csúsztatta a csomag képet, esernyőt ragadott és elindult a könyvtárba. Először visszaadta az elolvasott könyveket, majd elindult újabbakat keresni. Ám nem csak olyanokat emelt le a polcról, amit szívesen elolvasott volna, hanem például egy ősi sci-fit, és a keze ügyében tartott könyvjelzők közül belecsúsztatott egyet, amelyen egy piros Ferrari orra látszott. Belopott egy rúzsfoltos ingnyakat egy romantikus ponyva lapjai közé, egy olasz kisváros képét egy útikönyvbe, a jégszobor szerű modell fagyos tekintetét egy fantasy borítója alá rejtette, őserdő képével fűszerezett egy receptes könyvet, a felhők közül előbukkanó sirályt egyenesen egy verseskötet sorai közé röpítette. Utolsóként egy sebtapaszos orrú plüssmackó képét csente be egy mesekönyv lapjai közé.
Elégedetten indult el megkeresni Bernuiel könyveit, akit Katrin ajánlott neki. Kiválasztott egy novelláskötetet a fanatsyregény mellé, amibe még beleszeretett, és a pulthoz vitte.
Hazafelé beült egy kávézóba, hogy belekóstolhasson az új szerzeményekbe. Ahogy fellapozta a regényt, két lap közül egy tűzvörös, préselt falevél hullott az ölébe. Lena belekortyolt a jéghideg, édes baracklébe, és arra gondolt, hogy éppen ilyen íze lehet a napfénynek is.
Többször elhatározta már, hogy egyesével átlapozza a számokat, az érdekes cikkeket kimenti belőlük, a többit pedig lehordja végre a papírkukába. Most azonban jobb ötlete támadt. Egy kancsó hidegen áztatott zöld teával, ollóval, ragasztóval, színes papírokkal letelepedett az asztalhoz a magazinok mellé.
Sorra maga elé vette a lapokat, és átpörgette az oldalakat. Igyekezett szigorúan a céljára figyelni, nem leragadni az érdekes cikkeknél, de azért csak elidőzött egy-egy interjúnál. A kedvenc írásait egyből ki is tépte óvatosan. Az asztal sarkán gyűlt a halom, amit érdemes lesz eltenni.
Különben képeket keresett. Szépeket, izgalmasakat, hangulatosakat, felkavaróakat, vicceseket... Szépen gyűltek már a tálcában a kiszemelt oldalak. Végül elég volt egy évjáratot átnyálaznia, úgy tűnt, elegendő alapanyagot talált. Jöhetett a képek szétválogatása.
- Azért ez furcsa... - gondolta. - Nincs köztük egy valódi se...
Az asztalra kiteregetett képek mindegyike tökéletes volt, szép, arányos, de steril, mint egy patika kirakata. Hűvös tekintetű modellek kifacsart testtartásban. Érzelemmentes stockfotók párokról, barátokról, családokról. Mértani pontossággal elrendezett lakásbelsők. Képeslapba illő úti képek az ajánlóból.
- Mindegy, nem kellenek most sokat mondó képek...
Azzal munkához látott. Egy sablon segítségével egyforma, hosszúkás téglalapokat vágott ki a képekből, ügyelve arra, hogy a kiemelt részek már semmiképp se legyenek tökéletesek. A megbomlott egyensúly jól állt nekik. Színben illő tarka kartoncsíkokra ragasztgatta őket, fél centis színes keretet hagyva a képek körül.
Mikor elkészült, táskájába csúsztatta a csomag képet, esernyőt ragadott és elindult a könyvtárba. Először visszaadta az elolvasott könyveket, majd elindult újabbakat keresni. Ám nem csak olyanokat emelt le a polcról, amit szívesen elolvasott volna, hanem például egy ősi sci-fit, és a keze ügyében tartott könyvjelzők közül belecsúsztatott egyet, amelyen egy piros Ferrari orra látszott. Belopott egy rúzsfoltos ingnyakat egy romantikus ponyva lapjai közé, egy olasz kisváros képét egy útikönyvbe, a jégszobor szerű modell fagyos tekintetét egy fantasy borítója alá rejtette, őserdő képével fűszerezett egy receptes könyvet, a felhők közül előbukkanó sirályt egyenesen egy verseskötet sorai közé röpítette. Utolsóként egy sebtapaszos orrú plüssmackó képét csente be egy mesekönyv lapjai közé.
Elégedetten indult el megkeresni Bernuiel könyveit, akit Katrin ajánlott neki. Kiválasztott egy novelláskötetet a fanatsyregény mellé, amibe még beleszeretett, és a pulthoz vitte.
Hazafelé beült egy kávézóba, hogy belekóstolhasson az új szerzeményekbe. Ahogy fellapozta a regényt, két lap közül egy tűzvörös, préselt falevél hullott az ölébe. Lena belekortyolt a jéghideg, édes baracklébe, és arra gondolt, hogy éppen ilyen íze lehet a napfénynek is.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése