Az esküvőről maradt asztaldíszek egy része ott sorakozott Lena ebédlőasztalán.
- Nem tudom, mit kezdek ennyi virággal... - sóhajtotta. - A felének már hullik a szirma.
Arina, aki lagzira való öltözködés során barátnőjénél felejtett hajvasalójáért jött át, egy pár pillanatig mélyen a gondolataiba merülve bámult az instant asztali virágoskertre.
- Van most időd? - fordult hirtelen Lenához.
- Van, persze... Mit akarsz kezdeni velük?
- Adj egy dobozt! - rendelkezett Arina.
- Műanyagot, kartont? - kérdezte Lena értetlenül.
- A műanyag talán jobb lesz.
Arina összegyűjtötte a lehullott szirmokat. Azután Lena félretett néhány szép szálat, ami jól mutat vázában az asztalán, majd az összes többi ép virágszirmot leszakították és a dobozba szórták. Mintha egy csomag színes konfettit öntöttek volna bele, Viki és Leo hippilagzijának tarka-barka árnyalataiban.
A lányok cipőbe bújtak és elvillamosoztak a körúton át a Katalin-hídhoz. Leszálltak, s gyalog folytatták útjukat a Királylány szigetre. Lenának sejtelme sem volt, mit talált ki Arina. Már mindent elképzelt: beleszórják majd az Ilves-be, vagy a halastóba. Esetleg utat jelölnek vele, mint Jancsi és Juliska?
Arina a szökőkút felé tartott. Nem volt nagy tömeg, csak néhány család gyerekei szaladgáltak a fröcskölő kút körül. A szikrázó víz mögött egy kisebb, aszfalttal fedett tér volt, körülötte padokkal, a padok mögött sövénnyel.
- Megjöttünk! - jelentette ki Arina és a földre helyezte a dobozt. - Sejted már?
- Ó, igen! - ragyogott fel Lena arca.
Táskáját letette egy padra és leguggolt a doboz mellé. Kinyitotta és keresgélni kezdett benne.
- Volt egy kicsi, fehér virág, ami egyben maradt. Lehetne az a közepe.
Megtalálta az apró margaréta-fejet és a tér közepére helyezte. Arina sárga, hosszúkás szirmokat gyűjtött, azokkal rakta körül. Aztán megint fehérek következtek, majd nagyobb pirosak, talán rózsaszirmok. A lányok belelendültek az alkotásba, és már nem csak koncentrikus köröket formáltak a fehér margaréta köré, hanem egyéb szimmetrikus formákat, kupolákat, vonalakat.
- Ti mit csináltok? - állt meg mellettük egy rollerező kisfiú.
- Virágszőnyeget - mosolygott rá Lena.
- Segíthetek?
- Persze, gyere csak!
A srác letámasztotta a rollert és boldogan rakosgatta ő is a virágszirmokat.
- Honnan van ennyi virágotok? - kíváncsiskodott.
- Egy barátnőnk esküvőjéről - felelte Arina.
- Szép esküvője lehetett... - mondta a kisfiú.
A lányok összemosolyogtak. Aprólékos munka volt, a doboznyi szirom mégis hamar elfogyott. A végén úgy kellett ügyeskedni, hogy befejezhessék az utolsó kört.
- Egész nagy lett! - állapította meg Lena, miután felállt és kinyújtóztatta elgémberedett lábait.
- Nagyon szépet csináltunk! Megmutatom a Maminak! - ujjongott a gyerek és elszaladt a szökőkúthoz.
Lena becsukta a dobozt és a táskájába tette.
- Iszunk egy fröccsöt, ha már itt vagyunk? - kérdezte Arina.
- Hú, én azt hiszem egy hétre eleget ittam a lagzin - nevetett Lena. - De egy fröccsre talán még jó vagyok.
Azzal hátat fordítottak a nyári kert-mandalának és elindultak a Királylányka büfé terasza felé.
- Nem tudom, mit kezdek ennyi virággal... - sóhajtotta. - A felének már hullik a szirma.
Arina, aki lagzira való öltözködés során barátnőjénél felejtett hajvasalójáért jött át, egy pár pillanatig mélyen a gondolataiba merülve bámult az instant asztali virágoskertre.
- Van most időd? - fordult hirtelen Lenához.
- Van, persze... Mit akarsz kezdeni velük?
- Adj egy dobozt! - rendelkezett Arina.
- Műanyagot, kartont? - kérdezte Lena értetlenül.
- A műanyag talán jobb lesz.
Arina összegyűjtötte a lehullott szirmokat. Azután Lena félretett néhány szép szálat, ami jól mutat vázában az asztalán, majd az összes többi ép virágszirmot leszakították és a dobozba szórták. Mintha egy csomag színes konfettit öntöttek volna bele, Viki és Leo hippilagzijának tarka-barka árnyalataiban.
A lányok cipőbe bújtak és elvillamosoztak a körúton át a Katalin-hídhoz. Leszálltak, s gyalog folytatták útjukat a Királylány szigetre. Lenának sejtelme sem volt, mit talált ki Arina. Már mindent elképzelt: beleszórják majd az Ilves-be, vagy a halastóba. Esetleg utat jelölnek vele, mint Jancsi és Juliska?
Arina a szökőkút felé tartott. Nem volt nagy tömeg, csak néhány család gyerekei szaladgáltak a fröcskölő kút körül. A szikrázó víz mögött egy kisebb, aszfalttal fedett tér volt, körülötte padokkal, a padok mögött sövénnyel.
- Megjöttünk! - jelentette ki Arina és a földre helyezte a dobozt. - Sejted már?
- Ó, igen! - ragyogott fel Lena arca.
Táskáját letette egy padra és leguggolt a doboz mellé. Kinyitotta és keresgélni kezdett benne.
- Volt egy kicsi, fehér virág, ami egyben maradt. Lehetne az a közepe.
Megtalálta az apró margaréta-fejet és a tér közepére helyezte. Arina sárga, hosszúkás szirmokat gyűjtött, azokkal rakta körül. Aztán megint fehérek következtek, majd nagyobb pirosak, talán rózsaszirmok. A lányok belelendültek az alkotásba, és már nem csak koncentrikus köröket formáltak a fehér margaréta köré, hanem egyéb szimmetrikus formákat, kupolákat, vonalakat.
- Ti mit csináltok? - állt meg mellettük egy rollerező kisfiú.
- Virágszőnyeget - mosolygott rá Lena.
- Segíthetek?
- Persze, gyere csak!
A srác letámasztotta a rollert és boldogan rakosgatta ő is a virágszirmokat.
- Honnan van ennyi virágotok? - kíváncsiskodott.
- Egy barátnőnk esküvőjéről - felelte Arina.
- Szép esküvője lehetett... - mondta a kisfiú.
A lányok összemosolyogtak. Aprólékos munka volt, a doboznyi szirom mégis hamar elfogyott. A végén úgy kellett ügyeskedni, hogy befejezhessék az utolsó kört.
- Egész nagy lett! - állapította meg Lena, miután felállt és kinyújtóztatta elgémberedett lábait.
- Nagyon szépet csináltunk! Megmutatom a Maminak! - ujjongott a gyerek és elszaladt a szökőkúthoz.
Lena becsukta a dobozt és a táskájába tette.
- Iszunk egy fröccsöt, ha már itt vagyunk? - kérdezte Arina.
- Hú, én azt hiszem egy hétre eleget ittam a lagzin - nevetett Lena. - De egy fröccsre talán még jó vagyok.
Azzal hátat fordítottak a nyári kert-mandalának és elindultak a Királylányka büfé terasza felé.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése