Jégmadár

- Ma Ön, ki fejez? - kérdezték a hóhért. - Nem, a héten szabadságon vagyok - mondta, s visszament a koktélért, mit a medence szélén hagyott.

Rokokó felhők úsznak az égen, lilában, sárgában, rózsában, kékben. Megkapó látvány, ragyogó, fennkölt! Hajnali derűvel, imával eltölt. Mégis, ha próbálnám lencsevégre kapni, vagy ecsetem hegyével papírra vetni, hiába próbálná mutatni lelkem, azt, ami reggel felébredt bennem; csak giccs lenne menten, csak giccs lenne menten.

Kibámulok az ablakon, most nagyon be vagyok zárva; jó, meleg van, de kint hó és napsütés; a NAGYVILÁGban. 2009.02.19.

Elkezdődött. Az első csepp múltam feloldódott,  a jövőbe hulltam. Olvad a jégcsap,  cseppekre ázik, minden kis cseppje fájón hiányzik. Kitárt tenyéren szétspriccen végleg, cseppenként elfogy, akárhogy védem. Egy csepp, két csepp, öt csepp meg tíz. Olvad a jégcsap. Csepereg... 2011 Torinó, 2011