Végigolvastam életem eddigi leghosszabb olvasmányát. Victor Hugo Nyomorultak c. műve a musical miatt nagyon közel áll hozzám, igaz, másképp igen nehezen bírtam volna "átrágni magam" rajta. Szokásomhoz híven sok-sok cetlivel tűzdeltem tele a könyvet olvasás közben. Utólag visszaolvasva a bejelölt részeket, mégis elvetek belőlük néhányat, és csak a történet számomra legigazabb tükrén keresztül mutatom meg nektek, hogy mit jelent nekem ez a mű. Kifejteni úgyse tudnám. (Ha kifejtést kértek, gyertek inkább és nézzétek meg az előadásunkat, májusig játsszuk... A részletekért zargassatok bátran!) Az első kötet benyomásairól korábban itt írtam. "Levette a nyakáról a jó, meleg gyapjúkendőt, rádobta a kolduslányka hidegtől lila, sovány vállára, úgyhogy a nyakvédőből megint kendő lett. A kislány meglepetten nézett föl és szó nélkül elfogadta a kendőt. Van olyan foka a nyomornak, hogy a szegény ember nagy fásultságában már nem panaszolja baját és nem köszöni meg a jótétemé