Jégmadár

   Lena sietett le a lépcsőn, Nilot már lent várta. A kapuban megölelték egymást és útnak eredtek felfelé.    - Tudtál hozni, ugye? - kérdezte Lena Nilot-t.    - A városháza elől már elfogyott, de kértem a kávézóból.    - Jól tetted.    - Rita kettőt is adott, hogy hozzak neked is.    - Vajon honnan sejtette, hogy pont idejössz? - nevetett Lena.    Kényelmesen ballagtak fel a romokhoz. Kár lett volna sietni. Az idő szép volt, zöld, illatos, zümmögő és tarka az erdő, igazán megért egy sétát. Azért így is elfáradtak, mert a vár tövében hirtelen megugrott az emelkedő, és meredeken ívelt felfele az út.    - Huhh! Ez is megvan! - fújta ki magát Lena a tetején.    - Látod, milyen jó, hogy nem Mandort hívtad? Akkor bringával jöhettél volna!    - Arra ugyan engem nem vesz rá!    Közben már a romok között bóklásztak. Lena ki is szemelt egy magas, széles tetejű falrészt. Nilot bakot tartott, Lena ügyesen felkapaszkodott, felhúzta Nilot-t is, aztán kényelmesen elhelyezkedtek

Van egy blog, amit szoktam olvasni, vagy inkább nézegetni és gyönyörködni. Egy kanadai illusztrátor munkái vannak rajta, hihetetlen aranyos mesevilággal. Nekem annyira bejönnek, hogy legszívesebben mindegyiket kinyomtatnám a szoba falára. Ezekről az ajándéktárgyakról meg már ne is beszéljünk... A füzet és a kulacs mindenképpen felkerült a plátói listámra! Orange you lucky!

Elvársz. Én elvárom, hogy elvárj. És majd elválik, hogy amit elvársz, az beválik-e. De az már elvált, hogy amit te vársz el és amit én elvárok, az elvált. 2013.04.24.

Hiába próbálod, sajnos tényleg igaz, amit sokan nem hisznek: van, amit megtanulni nem lehet, akárhogy tömöd a fejedet, tanulod a rengeteg okosat, áltat a világ és te magadat. Sss! De ez titok! Én sem tudom. 2012.11.25.

   Lena és Nilot a vonaton ültek, a városból hazafelé. Kicsit későn értek ki a pályaudvarra, éppen elcsípték a vonatot. Hely is alig volt eleinte. Aztán a külvárosi állomásnál sokan leszálltak, mert onnan indult egy fontos csatlakozás, és Lena villámgyorsan áttelepedett a másik oldali ablakhoz. Nilot sem bánta a költözködést, mert a bal oldalon eddig pont a szemébe sütött a nap. Itt viszont már kényelmesen berendezkedhettek a hosszú útra. A kis asztalra kitették Melanie néni kekszesdobozát meg a két nagy papírpohár tejeskávét. Lena elővett egy kis füzetet, egy tollat és firkált valamit, aztán odaadta Nilot-nak.    - Mit tudom én, nem ismerem - vonta meg a vállát válaszul Nilot.    - Miért, te sose szoktál ilyeneken gondolkodni?    - Nem túl gyakran...    - Én csomószor szórakozom ezzel, amikor utazom.    - Jó, amúgy van egy-kettő, akikkel rendszeresen együtt jövök be vagy haza. Van egy fickó, akinek háromszög alakú fekete táskája van. Ötletem sincs, mi lehet benne.    - Ha