Jégmadár

   Lena már jó ideje feküdt nyitott szemmel az ágyán. Pontosan azt sem tudta, mennyi lehet az idő. Talán a meleg lehetett az oka. Vagy az az üdítő nyáréjszakai illat, amitől az ilyen éjszakákon az embernek pihenés helyett andalító sétákhoz lenne kedve egy virágos kertben, a tengerparton vagy a pezsgő kisvárosi utcákon. Néha lehet, hogy aludt is egy pár percet, nem emlékezett pontosan. Érezte, hogy az ablakon dől be a langyos éjszakai levegő, néha egy-egy kis légáramlat simogatta a bőrét. Feküdt, bámulta a sárgás utcai lámpa árnyékait a plafonon, kicsit bágyadtan, nem gondolt semmire. Érezte is, hogy nem egészen jó ez így, talán aludnia kellene, de ez a gondolat csak egy pillanatig tudott megmaradni a fejében, már be is töltötte a helyét egy kellemes bódultság. Tulajdonképpen jó is volt így lebegni az illatos, meleg nagy semmiben, félhomályban.    Fogalma sem volt, mennyi időt töltött már így, amikor végre, mintha elaludt volna. Csodálatos, édes zongoraszót hallott, búgón, halkan, an

Egy ideig kétféle női magazin is járt nekem a Burdán kívül (az a szaklapom...). Ahogyan, gondolom másoknál is, nálam is szertartássá vált, hogy a friss magazint átlapozgatva kimazsolázgatom belőle a termékmintákat, közben átszűröm, mik a legérdekesebb cikkek, mit fogok először elolvasni.    Egyszer a konyhaasztalnál, uzsonna közben lapozgattam és szedegettem, bátyám meg ott röhögött rajtam, hogy csak a termékminták érdekelnek. Mondtam neki, hogy egyáltalán nem, de ez a legjobb rész, kiszedegetni belőle a kis tasakokat.    Közben valami dolgom támadt, bementem a szobába. Később, a konyhába visszaérve keresni kezdtem a külön kis kupacot, de sehol nem találtam. Gondoltam, biztos bevittem már, csak nem emlékszem. Felkaptam az ottmaradt magazint, és éreztem, hogy valami furcsa. Túl vastag... Bátyám mindent gondosan visszapakolgatott bele. Hogy legyen mit kiszedegetni...    Ugye, milyen figyelmes testvérem van?

   Nilot és Lena a kertek alatt lépkedtek sietősen. Egy órájuk volt csak, a csónakkikötő pedig nem volt nagyon közel. Ha vissza is akartak érni, szedni kellett a lábukat rendesen. Nem sokat beszéltek, csak ha felfigyeltek valami érdekesre, vagy eszükbe jutott valami elhalaszthatatlanul fontos kérdés.    - Te, azon gondolkodtam, mi lenne, ha az ablakomba a muskátlik helyett levendulát tennék? - merengett Lena.    - Tegyél inkább fűszernövényeket, akkor nem kell lerohangálnod a kertbe, amikor főzöl.    - Jaj, azokat már felhoztam a balkonra!    - Hát akkor mindegy. Miért ne tehetnél levendulát?    - De mit csinálok majd annyi levendulával?    - Miért, a muskátlikkal mit csináltál?    - Kidöglesztettem őket...    - Minden évben?    - Mit gondolsz, miért akarok valami mást helyettük?    Ehhez nem volt mit fűzni.    Nilot hirtelen felnevetett.    - Mi az?    - Lehet, hogy Siston néninek is ezért nincs muskátlija?    Már a parton gyalogoltak. A selymes, száraz ho

Hulló barack, ki fához tapadt, talán még kemény  a szőrös, piros bőr alatt,  de a sárga húsban rostok között élet feszül a natúr dzsúzban. Kemény a szár is, ami tartja sima végén lógva  egyetlen, nagy erős csókban; el nem csattan. Nyári égzengő viharban egyszer lepottyan. 2012.08.03.