Jégmadár

Kérdezed, hogy vagyok, de beleszólsz, hogy ti is, minden rendben és bocsi, hogy nem írtál a szülinapomon, mint minden évben, csak a gyerekek, a sok különóra, de hiszen kinek beszélsz, nekem is van kettő, éppen egyidősek, milyen érdekes, ugyanakkor léptünk tovább, a sors is így akarta, pedig féltél, hogy nehezen találok majd magamra, olyan elveszett, olyan gyámoltalan voltam, a szüleid máig nevetve emlegetik, mikor először jártam nálatok és zavaromban a bidébe pisiltem, persze honnan tudtam volna én, panelben felnőtt kislány, szeretted megmutatni nekem a világot, ki gondolta volna akkor, hogy most a saját virágüzletemben köttetsz csokrot, igen, persze, a feleségednek, legyen rózsa is, jó lesz a rózsaszín, az jobban illik hozzá, nincsen alkalom, dehogy, habár a házasságban minden nap jó ok a virágra, csak tudom, mostanában valahogy nehezebben mennek a dolgok, későig dolgozol meg néha hétvégén is, aztán a barátokra is kell idő, persze ő nem érti, pedig egész nap csacsoghat a játszótéri me