Elém tetted az agyagot, formázzam, ahogy akarom, nem sajnáltál meg látván, hogy duzzogva tiltakozom. "Ó, hogy utálom a nyálas, érdes, hideg földgyurmádat! " Veszekedtem, kiabáltam, de te csendben hallgattad. Aztán nem volt mondani mit, te se szóltál hozzám semmit. Hátamon a hideg futott, s kézbe vettem az agyagot. Remegő ujjaim fészkén dühöm apró madárkát szült. Félve nyújtottam tefeléd, meglehelted és elrepült. 2015.10.29.
Komolyan csak mesélni és játszani érdemes. Én itt (is) mesélek. Néha játszom is.