Jégmadár

Jelentem, továbbra is szorgalmasan olvasok, legalábbis jóval szorgalmasabban, mint akkor, amikor szinte semmit sem olvastam, pedig rengeteget kellett volna. De még mindig jóval kevesebbet, mint amikor rengeteget olvastam, pedig elég lett volna keveset. Szóval, körülbelül annyit olvasok most, mint amennyit akkor olvastam, amikor még egyáltalán nem kellett volna olvasnom. (Ne haragudjatok, ez most jól esett. Ígérem, innentől értelmes leszek!) Tehát, egyrészt elolvastam mostanság a Gyűrűk Ura - A gyűrű szövetsége kötetet, amit nem részletezek, mert minek. Aki ismeri, annak nem tudok újat mondani, aki meg nem, az vagy úgyis el akarja olvasni és akkor ne lőjem le a poént, vagy úgyse érdekli az egész, úgy, ahogy van. Másrészt a három új szerzeményemből végére értem az elsőnek. Gabriel Chevallier írása, a fenti címmel.    Amikor képet kerestem hozzá, megtudtam, hogy film is készült belőle, de nem tűnik túl ismertnek. (Ha valakinek esetleg mégis megvan, kíváncsi vagyok rá.) N

-           Bejöhetek? -           Aha. Gyere csak. -           Mit csinálsz? -           Hmm. Gondolkodom. -           Az jó. És min gondolkozol? -           Á, semmin. Csak hülyeségek. -           Attól még elmondhatod. -           Annyira nem lényeges. -           Szégyelled? Én is szoktam hülyeségeken agyalni… -           Például min? -           Például? A szabadságon. -           Ez érdekes. -           Miért? -           Én is épp ezen gondolkodtam. -           Hmm. -           Épp azon agyaltam, hogy milyen fura ez az egész. Amikor egyedül vagy, nem szégyelled az újszerű gondolatokat, aztán amikor ott vannak a többiek, már nem is olyan fontos az egész. -           Nem mered felvállalni magad? -           Nem. Nem erről van szó. Csak amikor egyedül a gondolataidban eltérsz egy kicsit a többiektől és akkor ott az jól van, és egyáltalán nem gondolod magad hülyének. Amikor ott vannak, akkor meg nem is érted, hogy jutott eszedbe ilyen. Vagy eszedbe