Mit akarsz, te kis szél? Nem szólsz, körbetáncolsz, mint kiskutyák, lihegve, sálammal viháncolsz. Gyerek vagy még, érzem, vagy inkább félszeg csitri, nincs hozzá elég erőd, kalapom is lelopni. Akarsz valamit, biztos, hisz e télvégi hidegben szobameleget hurcolsz, mond csak: honnan csented? Honnan hoztad elém e sóhajnyi tavaszt, hogy sálamba kapaszkodva, követni akarjalak? Oda, ahol még több van a tavaszból, enyhülésből, virágillatból, szélből és könnyű nevetésből. De hiába kis szél, látod, te szárnnyal jársz, én lábon. Sálamba burkolózva a tavaszt itt kell bevárnom.
Komolyan csak mesélni és játszani érdemes. Én itt (is) mesélek. Néha játszom is.