Jégmadár

Ha jót akarsz, ne engedj engem színes lufik közé. Magas fa nőtt a varrószoba kicsi ablaka elé. Ha nincs fény, minden csak önmaga,  nem játszik; nincsenek árnyékok, valójában csak az árnyék látszik. Tudom az árny-leckét,  megtanultam szépen: gombszemem megvakul, ha sokáig a napot nézem. A színes lufik mindig kipukkannak maguktól is, de én egy gombostű vagyok, hát ne adj nekem lufit! 2014.02.25.

Lángoló fénnyel ég a szoba -  odabent vajon mi lehet? Bent semmi, de kint egy óriás veresre festette az eget. Az erkélyre szaladtam, meglesni a különös festőt, de már csak ecsetét hagyta itt emlékül, az ablak előtt. 2014.02.15.