Jégmadár

Születésnapomra kaptam. Pár napja fejeztem be, de még nem tettem vissza a könyvespolcra. Ez nálam jelentéssel bír, mert pl. az Éjszakai cirkuszt rögtön becsúsztattam a többi könyv közé. Mildit nem. Mildi itt van az asztalomon, néha kinyitom, megcsodálom benne a képeket. Szinte végig se akartam olvasni, csak hogy minél tovább benne maradhassak. Nem tudnék elfogulatlan könyvelemzést írni, inkább meg se próbálom.  Amit tudni lehet róla: ifj. Gaál Mózes írta (1920~), Mildi meséi a címe. Az én példányom a Tarandus kiadó gondozásában, Pap Kata illusztrációival jelent meg. Műfaja meseregény, Mildi, a főszereplő kislány húsz történet során járja be a Rengeteget, hogy megtalálja azt, amit keres... Többet nem spoilerezek, mert egy-két fordulat engem is meglepett, de kerek egész a történet, végigolvasva megállapítottam, hogy nem is lehetne másképp. Mesekönyv, kicsit tündérmese, de leghamarabb iskolásoknak és legszívesebben felnőtteknek ajánlanám. Mildi meséje nagyon igaz, talán a legigaz

... így élnék én is! "Amikor van egy kis pénzem, könyveket vásárolok, és ha marad belőle,  akkor költök ennivalóra és ruhára..." Erasmus (1469-1536)

Egész hajnalban lestem a kertet, színes tollak és szép szárnyak után kutatott szemem. Nem volt szerencsém, ha láttam egyet, rögvest elrebbent a bokor alá, onnan csicsegett. Minden trilla új ígéretet adott, hogy végre örülhet lelkem, mert most csodát láthatok. De nem így történt, elment a reggel, én csalódottan lépkedtem fel szobám rejtekébe. Soká dolgoztam, a szürke reggel színes nappallá ért odakint az illatos kertben. Délelőtt lett, a keskeny ablakot nyitva hagytam, hogy becsalogassam a nyári napot. Tarka csík hussant. Újra megjelent, s én mozdulatlan álltam a függöny mögé idebent. Halkan, édesen dalolni kezdett, soha szebbet nem hallottam eddig, nekem kedveset. Lassan előbújtam, nehogy hirtelen elijesszem őt, ki olyan lágyan énekel nekem. Az ablakból néztem, de ott maradt. Láttatok hozzá fogható, kedves, bátor madarat? 2014.10.24.

Korán kiszöktem szép szarvasra lesni, tudtam pontosan az időt, hiszen minden hajnalban, minden áldott hajnalban -titok ez- ugyanakkor jő. Siettem egy kicsit, egy perccel korábbra, de ó, mily bosszúság! Csak a vad pompás agancsát, királyi agancsát láttam elsuhanni tovább. Jön ugyan más, de arra annyi ember les... Kis ösvényen vágtam útjába, inaltam már elébe, rohantam elébe, vágytam rá, hogy meglássam. Ahogyan történt, szívem legeslegmélyén súgta előre: a szarvas gyorsabb volt. Most már feladtam, keserűn feladtam, s bandukoltam a másik állathoz. De az enyém, jaj, a gonosz gőgös még incselkedett is velem! Felbukkant és mellettem, egészen mellettem felvetett fejjel ellépdelt. Nem néztem rá, kitartón haladtam oda, hol a másikat majd láthatom. Tudom, holnaptól hamarább, sokkal hamarább kimegyek. De kicsit mindig gyűlölni fogom... 2014.10.16.

Ez a könyv semmihez sem hasonlítható, amit korábban olvastam. Nem áll hozzám túl közel, mégis akkora hatással van rám, hogy a legjobb talán, ha rögtön írok róla. Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz c. regényéről van szó. Azért rendeltem meg, mert izglamasnak és szépnek tűnt, habár a cirkusz minden ízében távolt állt tőlem. Nem kezdtem el rögtön olvasni, Különleges a felépítése, nincsenek képek, de vannak grafikai elemek. Barátkoznom kellett vele. Végül pár hete belekezdtem. Egy órája fejeztem be. Nem tudom elmondani, milyen. Homályos, mint a jóslat. Megbűvöl, mint a varázslat és ijesztő, mint a mágia. Nem tudom eldönteni, hogy tetszett-e. Ahogy azt sem, hogy elfogom-e még egyszer olvasni, pedig nagyon sok mindent nem értek belőle. Nem tudom elmesélni, miről szólt. Van története, de nem vagyok képes tanulságot levonni. Mégis úgy érzem, zseniális a könyv. Olyan légköre van, amit tényleg úgy tudok csak nevezni, hogy varázslat. Tulajdonképpen csodálatos, de csak félve írom le ezt

   Az ajtó előtt álltak, Mandula kapkodva kotorászott a táskájában. Lotti fáradtan és szórakozottan böködte cipője orrával a bejárat melletti virágosládát. A növények közötti apró földrögöcskék meg-megrezdültek, arrébb is gurultak, ha nagyobbat sikerült billentenie a lábával.     Nagyon fáradtan vonszolták haza magukat mind a ketten. Mandula egész napos rohangálás, ügyintézés, meg jó pár fárasztó óra után esett be Lottiért az óvodába, ahol a kislány délelőtt kirándulni volt, a délutáni néptáncon pedig szorgalmasan gyakoroltak a közeledő bemutatóra. Nem is sokat beszélgettek hazafelé, csak sietősen rótták az utcákat, hogy miharabb hazaérjenek vacsorázni.    - Nem hiszem el, hogy itthon hagytam a kulcsomat! - mérgelődött Mandula.    Lotti egy szót se szólt, egykedvűen folytatta a láda rugdosását.    - Hagyd abba, kérlek, kiborítod! Jaj, mi legyen most?    Mandula az órájára nézett, majd hirtelen kézenfogta kishúgát, és elindultak a lépcső felé.    - Hová megyünk? - csodálkoz