Jégmadár

Ez a Kisherceg nekem mindig is furcsa volt kicsit. No persze, legtöbbször igaza van, de azt hiszem, mindent ő se tud pontosan. Erre akkor jöttem rá, mikor rám egy burát adott. Körém rekesztve a hőséget és elzárva tőlem a napot. Hiába integettem, hogy mindjárt megfulladok. Azt hiszem, neki fogalma sincs, hogy milyen idebent, mondjuk én se tudom, hogy neki milyen odalent a sok másik bolygón, mert engem itt hagyott. 2013.09.27.

   Lena és Nilot egy letakart kis kosárral és titokzatos arccal indultak el a hétvégi vásárba. Természetesen érdeklődve körbejártak mindent, de kivételesen végig szem előtt tartották, melyik standnál szeretnének végül kikötni. Sok ismerőssel találkoztak, kedvesen elbeszélgettek mindenkivel. Miután kellően kibámészkodták magukat, és látták, hogy a lufiárus előtt sem áll már kígyózó gyereksor, odamerészkedtek. Az apró, mogorva öregúr kissé furcsállva méregette őket, de szó nélkül adta el nekik a húsz, színes, héliummal töltött léggömböt. Sokáig nézett utánuk, ahogy sietős léptekkel eltűntek a templom melletti kis utcában.     Lena és Nilot pedig egyenesen a part felé tartottak. Gyorsan átvágtak az úton az autók között és lesiettek a homokos fövenyre. Itt Lena lekapta lábáról a magassarkút, táskájába dobta és mezítláb futott a nedves, hideg homokon. Nilot megelőzte, egy pillanat alatt fent termett a napozósziklán a kis kosárral, és kikapta Lena kezéből a luficsokrot, hogy ő is fel tudj