Jégmadár

Királylány ült a mohos kövön, leste az erdei ösvényt mohón, pillája rebbent, mert megjelent az út végén szőkén, délcegen, fején csillant a drágakő, "Az üveghegyre elviszlek, ó!" - szólt a herceg, hangja méz. "Jaj, az élet mily nehéz!  Kár, hogy a Zabhegyre startolok...  Kösz, még, egy kicsit itt ülök!"  - felelt a lány és búcsút intett, s vágyón az út felé tekintett. 2015.09.17.

Hadd legyek olyan, mint a gyermekek! Teljes szívből élni máshogy nem lehet. Ölelj magadhoz engem Anya-Isten, szorongó lelkemen hadd enyhítsen szereteted sugárzó melege! Hadd felejtkezzem bele újra a mába, hogy holnap ne keljek fel hiába! Hogy majd, ha élni máshogy nem lehet, lehessek bátor, mint a gyermekek. 2015.09.15.