Te hallod, ahogy a fák beszélnek? Van-e így értelme a létezésnek, az égzengésnek, a körforgásnak, a dalnak vagy épp bármi másnak? Ugyanaz, mind és mindig: beszív, kifúj, újraindít. Zakatolva zeng a szürke lég, elnyomja a valódi lét neszét. Tudnak-e bármit azok az ágak? Örökkön örökké tavaszt várnak. Ugyanaz, mind és mindig: reggel, dél, este, újraindít. A terepasztal zöld dombja alatt az alagútban vonat halad, várják a völgyben a virágzó ágak, tisztelegnek a körutazásnak. Ugyanaz, mind és mindig: mag, fa, gyümölcs, újraindít. Hová tart, mi ez a körbe-körbe, ez a hegyre föl és újra le a völgybe? De a lét tanúja nem vigasztal. nem elég mély föld a terepasztal. 2018.04.04.
Komolyan csak mesélni és játszani érdemes. Én itt (is) mesélek. Néha játszom is.