Jégmadár

Lotti alig győzte kivárni, hogy Mandula végre hazaérjen. Borzasztó, hogy egy testvérnek ennyi dolga legyen! Mert, hogy a szülőknek sok a dolguk, az rendjén van, hisz azért felnőttek. Ők azt mondják, hogy Mandula is felnőtt, pedig az kizárt. Ugyanúgy gyerek, mint ő, csak egy kicsit idősebb. Már csak azért is olyan biztos ebben, mert ha nem gyerek lenne, nem tudna ennyi mesét. A felnőttek nem szeretnek mesélni. Kivéve, ha óvó nénik vagy nagymamák, de az is igaz, hogy ők is gyerekek egy kicsit, csak titokban. A többi felnőttnek nem árulják el. - Miről meséljek? - kérdezte Mandula, amikor hazaért és Lotti végre ágyba kerülhetett. Csak a kis lámpa égett, halványsárga fénnyel. Mandula az ágy szélén ült, de lábát betakarta Lotti takarójával, hogy ne fázzon. - Királylányosat! Mandula felsóhajtott. Nehéz ám királylányokról mesélni! Újabb és újabb történeteket kitalálni, hogy ne történjen mindig ugyanaz. - Tudtad, hogy vannak bátor királylányok is? - fordult Lottihoz. A kislány csodálk

A Dióbolt facebook oldalán már jeleztem, milyen előnye van a szobafogságnak. A fotelfogság viszont mégiscsak kényelmetlenebb állapot. Habár egész jó, mert a fotel kartámlájára feltámasztva az óriás rajztáblámat, kitűnően tudok laptopozni. (Meg vacsorázni, amit a világ legaranyosabb húgocskája csinált ma meg nekem!) Rajztábla nélkül meg olvasni lehet jókat. Ma például befejeztem Blaha Lujza naplójának olvasását, amit kb. két hete kezdtem el.  A bevezetőn, amit a közreadó Csillag Ilona írt, kissé nehezen rágtam át magam, viszont sok hasznos információt tartalmazott Blaha Lujza életéről, amelyek a Naplóban nem feltétlen pontosan, vagy nem elég részletesen szerepeltek. A Naplót úgy tizenpár éves korától 55 éves koráig írta, eleinte naplószerűen, később visszaemlékezés-szerűen, személyek, helyek köré csoportosítva történeteket, emlékeket. Érdekes korrajz az XIX. század második felének Magyarországáról, izgalmas a betekintés az akkori színházi világ kulisszái mögé. Blaha Lujza egysz