Jégmadár

Feladni kellene, de nem megy. Én olyat nem tudok, azt hiszem. Van bennem valami görcsös ösztön, küzdeni azért is, úszni a rönkön, pedig süllyedni lenne könnyebb, semerre nem látni partot, földet. De ha van is, mind oly messze, élve eljutni esély se lenne. Miért kapaszkodom így hiába, ebbe az ócska deszkaszálba? Mert mégis egy darab földi a vízben, Valaki látja fenn, a nagy égben. Ő látja azt is, hogy fel nem adom, de elengedem. Mert nem bírom. 2016.07.03.

Millió szó hagyta már el ajkam, világképem ecsetvonásai. Ezerszer hazudtoltam meg magam, mert a kép folyton változik. Bár életfám ágai mozdulatlanok, hol erre, hol arra süt a nap, a szélben táncolnak a lombok - mindig máshogy látszanak. Mondhatok bármit, ami igaz, önmagam igaza ellen török. Mindig más a szép árnyalat, csak a Fa és a Változás örök. 2016.12.20.