Jégmadár

Van úgy, hogy épp csak leszakad, maga sem akarja, maga sem érti, az égi lajtorján fürgén leszalad, friss esőszagot csinál, és minden megy tovább, csak a nap pirul kicsit, hogy könnyezni engedte az eget. És van úgy, hogy kedvetlenül a sok felhő egymásnak feszül, komor, szürke ott, felül, egy csepp sem esik, a függöny mögül lesik, de ha a sötét oszlani kezd, kérdezés nélkül némán elered. 2013.10.24.

Akkor bújok szép ruhába, ha hazaérek, akkor iszom a kávét, ha aludni térek, akkor fonok koszorút, ha már úgy elkéstem, akkor veszek csokit, ha nincsen pénzem, akkor írok blogot, ha dolgozni kéne, és olvasok még kicsit, ha aludhatnék végre. Akkor sütök sütit, ha semmi sincs hozzá, akkor ajándékozok, ha nincs alkalom rá, akkor vállalok sokat, ha már semmi időm, akkor lépek még hármat, ha már nincs is erőm, akkor zuhanok össze, ha simán megy minden, és úgy szipogok, hogy nincsen könnyem. Akkor hallak meg, ha már nem is mondod, akkor mosolygok rád, ha épp elrontod, akkor imádkozom, ha épp minden rendben, akkor álmodozom, ha muszáj emlékeznem, és ha ők kérdik "óvónéni, te hol dolgozol?" mindig pontosan ott, éppen ahol. 2013.10.15.

A Durell-könyvnél azt írtam, hogy előételnek olvasom, mielőtt belekezdek a nehezebb könyvekbe. Egy borzasztó nehezet sikerült következő fogásnak választanom... De ha egyszer megláttam a polcon, és nem tudtam nem elolvasni, immáron nem is tudom, hanyadszorra! Olyan jó érzés, amikor leveszel egy könyvet a polcról, és még csak a borítóját nézed, de már kavarognak a fejedben a mondatai, szó szerint... Ha elolvassátok a címet, bizonyára meg fogtok érteni. Erich Kästner: A két Lotti Két komoly idézet: "Az anyának - bármilyen is a gondja - elsősorban az a kötelessége, hogy gyermekét ne engedje túl korán kiűzetni a gyermekség paradicsomából!" "Azt nem lehet kibírni, ha egy ilyen kis teremtésnek könnyek ülnek a szemében! Úgy csüngenek a hosszú pillákon, mint a harmat a vékony fűszálakon..." És a "legkedvencebb" részem: " - Imádkozol? - kérdi Luise.   Lotte bólint.   Erre Luise is elkezdni mozgatni az ajkait.   - Édes Jézus, lég

Szeretem a kora őszi estét. Utam, mint palettán a festék, hamis színekkel van tele. Egy árnyalat sem az, aminek látszik, a sötét éji kéken lila fuvolázik, arany üstöke nő a gesztenyefának, a sárgás ház falán ezüstök cikáznak. Selymes fehér fények zölden megölelnek, a piros lámpában tűz ragyog, melegnek tűnik a neonkék cső is, mi mögül a vendéglő zenésze okkert hegedül. Ha az eső el is mossa, a világ a legszebb doboz festék. Szeretem a kora őszi estét. 2013.10.12.

Na, nem ebbe a könyvbe, ami azt illeti, ezt már be is fejeztem. Hanem a kölcsönbe maradt könyvtáram "elfogyasztásába". Ugyan több olyan komoly könyv is áll a polcon, amelyekkel régóta szemezek, nem volt kedvem kapásból elrontani a gyomrom valami nehéz olvasmánnyal, előételnek Gerlad Durell Istenek kertje c. regényét választottam. A Családom és egyéb állatfajták, valamint a Madarak, vadak, rokonok, két igen kedvenc, többször elolvasott regényem, ez pedig a harmadik kötete a történet(ek)nek.     Talán mindenkinek ismerős valamennyire a három könyv legalább egyike, valamelyik felsős olvasókönyvben van pl. A rózsabogaras ember is, úgyhogy semmi különöset nem szeretnék hozzáfűzni a könyvhöz. Csak azt a két idézetet, amit kiszúrtam belőle. "Mivel akkoriban falun éltünk, a rádió meg a televízió kétes áldásait nélkülözve, a szórakozásnak olyan primitív formáira voltunk kénytelenek hagyatkozni, mint könyvek, a veszekedések, a partyk, és a barátaink vidám nevetése."