A villamos még a szokásosnál is lassabban zötyögött. Flóra az ablakhoz dőlt. Aztán eszébe jutott, hogy éjszakánként hajléktalanok párnája az üveg. Felegyenesedett és zavartan megvakarta a fejét, mintha máris tetvekkel és olcsó lőrével elviselhetővé higított álmokkal lenne tele. Tulajdonképpen még örült is, hogy hosszúra nyúlik az út. A lakás, mióta Tamás elment, egészen megnőtt. Csak az ablakok mentek összébb, és olyan sötét lett, hogy még a tántitól örökölt ötkarú csillár fénye is mécsespislákolássá vált. Azóta folyton eltévedt benne. Tamás magával vitte a térképeket. Sokat kirándultak együtt, Orsival is egy túrán találkoztak. November eleje volt, az erdő színesebb, mint valaha. Az őszi erdők melegségében mindig van valami befőtt-szerű gondoskodás. Az az üveg azonban nem tartott ki tavaszig. Talán nem mosták el jól, megpenészedett. Már nem volt erejük újrafőzni. A félig lehúzott redőny alól álmosan pislogott ki a sötét. Flóra letette a szatyrait és előkereste táská
Komolyan csak mesélni és játszani érdemes. Én itt (is) mesélek. Néha játszom is.