Hajnalban csörgött az óra. Lena álmosan nyomta le, de rögtön kipattant a szeme, amikor rájött, hogy milyen nap is van. Nilot már talpon is volt. A nagyvárosban ébredni más, mint otthon. Itt, ha kinyitod az ablakot, már nyüzsgő és zajos minden, bár ez még csak a város csendje. Felöltözködtek, Lena rövid, szűk, kék szoknyát, egy könnyű ujjatlant és egy könyök alá érő ujjú kiskabátot húzott, Nilot nem bonyolította túl a kérdést. Hamar kész lettek, leszaladtak a sok emeletnyi lépcsőn, ki az üveges ajtón és nekiindultak a ködös, kicsit szmogos nagyvárosi hajnalnak. A megállóban megvárták a villamost, bezötyögtek vele a belvárosba. Lena figyelte az utasokat: ilyen korán tiszta, egykedvű arcokat látott, egyszerű, komoly embereket. Leszálltak, egy pékségben vettek kétt kakaós croissant-t és két latte kávét, nagy fehér pohárban, tetővel. Nilot sok cukorral, Lena cukor nélkül. A meleg poharat szorongatva és a péksütit majszolva a buszvégállomáshoz sétáltak, ahol Nilot bérletet vett magá