Ugrás a fő tartalomra

Könyvespolc

Én is olvasok.

Talán meséket olvasok a legszívesebben, de azért ez egy elég tág műfaj.
Vagy nyelv. Vagy világnézet.

Aztán érdekel sok más műfaj is. Olvasni jó.

Néhány könyvről, ami megérint, olvasónaplót is írok.
Persze, csak szubjektív szempontok alapján.

Kíváncsi vagy a virtuális könyvespolcomra?
Kattints a címekre az egyes könyvek olvasónaplóihoz!

Vercors - Sylva
Anna Koczak - Egy szál sárga rózsa
Tamás Zsuzsa - Mesék a teljességhez
Victor Hugo - A nyomorultak, kedvenc idézetek még
ifj. Gaál Mózes - Mildi
Erin Morgenstern - Az éjszakai cirkusz
Arthur Ransome - Szárcsaklub
Arthur Ransome - Piktek és Mártírok
Nyulász Péter - Helka és Ciprián
Veress Miklós - Égimódi csavargó
Woodehouse - Nyári zivatar
Boris Vian - Tajtékos napok
Tersánszky - A kegyetlen primadonna
Blaha Lujza naplója
Kästner - A két Lotti
Gerald Durell - Az istenek kertje
Kästner - A repülő osztály
Herman Whitaker - A három jómadár
Selma Lagerlöf - Nils Holgersson
Bogáti Péter - Az ágasvári csata
Gabriel Chevellier - Botrány Clochmerle-ben
Michael Ende - Momo
Keppel Márton - Szombat esti elmélkedések
Kästner - Az eltűnt miniatűr
Giovannino Guareschi - Don Camillo kisvilága
Diana Wynne Jones - A vándorló palota, Az égi palota, A másik palota
Dino Buzzati - Egy szerelem története


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hőlégballon

Színes, csíkos vászonlabda, lángod lobban barlangodba, lengő gömböd felhőn gördül, függő kasból hőlég dördül. Kasnak szélén súlyos zsákok, földre húzó mázsa-átkok. Homok terhe nyomna lejjebb csimpaszkodva egyre benned. Ahogy a zsákok leesnek, úgy szállhatsz te egyre feljebb, szabadon a sok tehertől emelkedsz a fellegekből. Hogy- hogy nem, a zsákok újra felkapaszkodnak kasodra. Ha leesnek, újak lesznek, húznak, nyomnak egyre lejjebb... De a hőlég azért ballon, hogy mindig az égre tartson, mindig húzva, mindig lassan... Várnak rá a csillagokban. 2011.11.21.

Olvasónapló: Helka és Ciprián

   Tihanyba tett egynapos látogatásunk utóhangjaként adta kezembe kedvenc nagynénim Nyulász Péter Helka - a Burok-völgy árnyai, valamint a folytatását, a Ciprián, a Balaton hercege c. könyveket. Ha kissé nehezen is kezdtem bele a Helkába (persze, cserkésztáborban nincs is sok idő olvasgatni...), annál gyorsabban olvastam végig a második részt.    A regényekről tudni érdemes, bár szerintem a borító alapján nem is kétséges, hogy körülbelül felsősöknek valók első sorban. De ez nem jelenti azt, hogy egy-két-sok évvel később nem izgalmas...    A Helka történetének alapjául a Balaton környéki legendák szolgálnak, Cipriánnal pedig már az Alföldig eljutunk. A bookline ajánlója szerint fanatsy-vel határos, szerintem viszont egészen az. (Persze, gyerekverzióban, és magyar sajátosságokkal felturbózva, amit egyébként külön értékelek!) Ezt abból gondolom, hogy a Helka olvasása közben is lebegett felettem az a szürke köd, mint a Gyűrűk Uránál is tapasztaltam... A Ciprián kicsit már más, pers

Osztálykirándulás

    Gyerekek, megérkeztünk. Mindenki keresse meg a táskáját, zokniját, szandálját, nézzen be az ülése alá, hagyott-e ott véletlenül csokipapírt, csipszes zacskót, habár rögtön az út elején megbeszéltük, hogy a buszon nincs étkezés, balesetveszélyes, egy hirtelen fékezés és félremegy a győri édes, aztán megfulladsz itt nekem és hívhatom a mentőket, egyébként is ki fogja azt a sok morzsát összetakarítani, de hallottam ám zacskócsörgést, azért, mert elöl vagyok, azért még hallok hátrafele is, lehet leszállni, első ajtón is, középsőn is, szép sorban, egyesével, nem tolakszik, nem lökdösődik, ne taposd le, ne üvölts már, így is félig megsüketültem, pedig többször is kértem, hogy halkabban, hát nem lehet tőletek az útra figyelni, én már annyiszor megfogadtam, hogy gyerekcsoportot soha többé, csak az a baj, hogy a felnőttek se jobbak, a félrészeg sítáborosok, a viháncoló társasutazók, meg volt az a zarándokcsoport, Krakkóig litániáztak, rózsafüzéreztek, a sok kendős öregasszony, süketek, mint