Fel! Fel a hegyoromra! Ha szárnyam nincs, hát gyalog. A patak mellé születtem, de én a Hajnal lánya vagyok. Fel a forrásig, s még attól is feljebb, hol vérpiros a ködhatár, mert szikla hasítja az eget: ott lakik az a madár. Lombok árnyán, éj szitáján szűrt fátyolos hangja megzavart... A patak hűs vize volt, ki tisztára mosta végül a dalt. Bennem zeng már a himnusz, s ha a hegy csúcsára feljutok, köd nem mossa el többé a hangom, mert a csalogány én vagyok. 2018.08.24.
Komolyan csak mesélni és játszani érdemes. Én itt (is) mesélek. Néha játszom is.