A legutóbbi olvasónaplóm óta azért elég sok könyvet olvastam, lehet, hogy majd azokról is írok, de ez most a legfrissebb élmény. Tamás Zsuzsa Mesék a teljességhez könyvének először is a címe fogott meg. Nagyon közel áll hozzám a gondolat, hogy a teljességhez meséken keresztül vezet az út... Másodszor pedig Ilyés Juli borítóképe ragadta meg a figyelmemet, pedig akkor még nem is láttam a könyv belsejét... Az illusztrációk - felnőtt szemmel legalábbis - csodálatos világot vetítenek elénk, az én képzeletemben jól kiegészítették a szöveget. A könyv kerettörténete - egy király a kislánya vigasztalására gyűjti össze országa tizenkét bölcsétől a teljesség tizenkét meséjét - nagyon kedves, szép, fordulatos, nekem ez sokkal izgalmasabb volt, mint maguk a történetek. Lehet, hogy ha majd édesanya leszek, akkor még többet fogok érteni a rejtett utalásokból, a szerző ugyanis a kislányának írta a könyvet, és érzem rajta, hogy a szülőséggel kapcsolatos élményeit, tapasztalatait is beles
Komolyan csak mesélni és játszani érdemes. Én itt (is) mesélek. Néha játszom is.