Jégmadár

   - Jó reggelt, kisfiam! - ébresztette Vincét az anyukája.    - Mrmrmmm... - érkezett a válasz a takaró alól.    Anya az ablakhoz lépett, hogy felhúzza a redőnyt, de a játékospolc tövében véletlenül belerúgott egy földön heverő játékba. A Keljfeljancsi volt az.     - Hogy került már megint ide? - mérgelődött.    Már harmadik vagy negyedik reggel találta a földön a bohócot.    - Nem tudom... - hallatszott az álmos hang az ágy felől.    - Biztos játszottál vele lefekvés előtt.    Vince felült az ágyban. Most már határozottan emlékezett rá, hogy Keljfeljancsit vacsora előtt felültette a legalsó polcra és nem, nem játszott vele többet tegnap.    - Nem én voltam - vonta meg a vállát és elkezdett kibújni a pizsamájából.    - Mégis kicsoda? Azt ne mondd, hogy magától mászott le a szekrényről! Na, siess, mindjárt kész a reggeli!    A kisfiú gyorsan átöltözött, majd felvette a földről a labdahasú babát, hogy visszategye a helyére. Nézegette egy pár pillanatig, de nem jutot

Ha fázol, ne várd, míg tűz gyullad. Ha égnél, ne vágyd, hogy parazsad felfedezzék vastag hamu alatt. Gyújts te magad tüzet! Ne félj, hogy kialszik. Lobogj! Mert ki látta a felszökő lángokat, s arcán érezte tüzed melegét, már keresni fogja a parazsat az elhamvadt tűz helyén. 2016.11.07.

Két ijedt ember, féltünk egymástól, egyikünk se mert előbb szeretni. Előbb önmagunkat, előbb a világot, előbb a szerelmet, majd egymást szeretni. 2016.11.01.