Én, a porcelábaba, hamvas kőarcomon színeknek nincs nyoma. Járásom kimérten ring, apró koccanások. A szél elém szirmot hint. Nemes selyem ruháim pontosan szabottak nyaktól egész bokáig. Ölelnivalóan szép vagyok, finom, kedves, és törékeny, mint a jég. Belül, azt hiszed talán, ott se vagyok más, csak gyémántkemény porcelán. Nem látod, hogy élek, ám ha melódia szól, gyémántszívem tangót jár. 2015.05.10.
Komolyan csak mesélni és játszani érdemes. Én itt (is) mesélek. Néha játszom is.