Jégmadár

     A játékgyárat elhagyva Hajnaltündér lerázta magáról az emberi szem előtt láthatatlanná tevő varázslatot és elindult találomra az egyik út szélén. Mellette életveszélyes sebességgel húztak el a játékokat szállító teherautók, csak úgy rángatta a menetszél könnyű, kék ruháját.      Hamarosan meglátott egy gyalogösvényt, valamivel beljebb. Átverekedte magát a derékig érő szúrós, mezei növényeken. Itt-ott elszakadt szoknyáját egy varázslattal helyre hozta, s most már nyugodtabban haladt tovább, habár sejtelme sem volt, merre visz most az útja.      Most, hogy már nem a Mesék Birodalma népeinek meséit forgatta szüntelen a gondolataiban, jobban figyelt arra, ami körülötte van. Végre ráért hallgatni az erdő-mező zsongását, érezte a széna illatát, bőrén a fakó napsugarat, látta a fényeket, színeket, formákat, s talán azt is, ami a képek mögött van.      Egyszerre elkezdte érezni, hogy van. Létezik. S létezik körülötte ez az életteli teli világ, ő benne van, a része, s kapcsolatba léphet ve