Jégmadár

Ma hagytam sokáig aludni magam, az ébresztőt lenyomtam, nehogy zavarjon. Nem sürgetőztem, hogy "munka van!", a párnát megigazítottam, ne nyomjon. Tudom, hogy hosszú napjaim voltak, ma azonban nem sürget, nem éget semmi. Ezért nem morogtam, hogy hasamra süt a nap, nem kezdtem magam lustaságnak nevezni. Mikor frissen, vidáman felébredtem, szaladtam megfőzni magamnak a kávét, a piritóst úgy csináltam, ahogy szeretem, s végül én mosogattam el a csészét. "Jók az ilyen nyugodt, békés reggelek!" mondtam magamnak hálaképpen. Feleltem "néha jár ez mindenkinek... Holnap azt hiszem, én következem." 2016.01.28.

Ó, íróasztalfiók, te régi hű barát, ki őrizted sok titkom két évtizeden át, hadd írjak verset újra csak neked! Mert hiába lettem én bátor és bohó, gátlástalan vers-blogoló, maradtak még szavak, mit a szent ihlet most a számra ad, de képernyő helyett a papírra vetem. Őrizd az új titkot is velem! Te tudod, hogy mindent nem lehet álruhás képekbe rejteni, némely szavak nem szeretnek bújócskát játszani. Ó, fiók, lelkem legbelső zuga, légy te suttogott szavaim otthona! Ki másra bízhatnám a verseket? Hadd írjak most újra csak neked! 2015.01.23.

   - Mandula, Mandula! - szaladt rémülten sikoltozva a nővéréhez Lotti.    - Mi az, miért kiabálsz?    - Valami rusnyaság van a párnámon! Gyere, nézd meg!    Bementek Lotti ágyához. A párnán egy megtermett, szőrös hernyó mászott.    - Fúúúúúj! - fintorgott a kislány - Undorító!    - Jaj, ne viccelj! Ez csak egy hernyó! Azt hiszem a rókalepkéjé... Majd megnézem a határozóban.    Mandula kivitte a kertbe a párnát és óvatosan letessékelte róla a hernyót.    - Ebből ugyan soha nem lesz pillangó! - nézte az araszoló hernyót Lotti.    - Pont ezt hitte Lenke királylány is - jegyezte meg Mandula.    - Tényleg? Hogy történt?    Egy szép palotában élt szüleivel Lenke királylány. Nagyon szerette a pillangókat, naphosszat sétált a virágoskertben és leste az ide-oda repkedő színes pilléket. Amikor az udvari tanítómester tanította, akkor se figyelt, hanem csodálatos lepkéket rajzolt a füzetébe. Így aztán azt se tanulta meg soha, milyen is igazából a pillangók élete. Csak az ér

   Lotti az új falinaptárát lapozgatta. Minden hónaphoz más királylányt festett a rajzoló. Január kisasszony kékes-jeges ruhában, a tavaszi hölgyek virágos fodrokban, a nyáriak gyümölcsös-fűzfaágas, szitakötő-fátylas ruhakölteményekben, az ősziek szőlőlevelekkel, színes lombokkal díszített szoknyában billegtek. A kislánynak nagyon tetszett mindegyik. Sárgatalpúnak mutogatta, magyarázta, hogy melyik ruhát venné fel a legszívesebben.     - No, melyik tetszik a legjobban? - kérdezte Mandula és leült kishúga mellé a szőnyegre.    - Nem tudom, talán a februári - merengett Lotti.    - A jégfátyol miatt?    - Azért is, meg szerintem neki a legszebb az arca.    - Tényleg nagyon finom vonásai vannak. De talán kicsit szomorú, nem?    - Biztos azért, mert egyedül van.    - Gondolod?    - Pedig olyan szép...    - Pont, mint a Világ Legszebb Királykisasszonya.    - Ő kicsoda? - csillant fel Lotti szeme, mert sejtette, hogy most mese következik.    - Elmondjam? - kérdezte Mand

Nyáron szerelmes vagyok a víz színébe és irtózom mindentől, ami száguld. Télen boldogan siklok a havas lankán és borzalmas víziszonyom van. 2015.12.30.