Jégmadár

- Felvétel indul, most! - Az első János... - A második, Pistikém, a második! - Jó, hát ki tartja számon ezeket a fehér csuhásokat ott Rómában? - Nem mindegy? Neked a szöveget kell tudnod kívülről, nem a Hiszekegyet! Újrakezdjük. Mehet! - A második János pápa tér kö... - János Pál, Pistikém, János PÁL. - Ja, bocs, Lajos, ne haragudj! Azt hittem, csak János. - Ne higgyél itt fiam, te semmit, hinni a templomban kell. Ott van előtted a szöveg, olvasd, ha nem tudod! Mehet! - A második János Pál pápa tér következik. - Ez így nem lesz jó, bele kell férnie az időbe. Próbáld gyorsabban! Mehet! - A másodikjánospápápatér következik. - Mit pápázol itt, mint egy dedós? Válaszd külön a szavakat: Pál pápa tér. Tessék. - A második János Pál pápa következik. - Tudod, mi következik? Hogy kirúglak! Csak egyszer kellene normálisan kimondani, de nem, te arra sem vagy képes! - Jól van, már ötvenszer elmondattad velem, most az egyszer beleakadt a nyelvem, nagy cucc. Iszom egy korty vizet. - M

Kedden 6:45-kor keltem, megreggeliztem, fél óra torna, gyors zuhany, majd felkészültem az óráimra, (időspórolósan,  jó, hogy eltettem a tavalyi óravázlatot) 9-re értem a bankhoz, kivenni a lakbérre valót, ám negyed órát malmoztam az automatánál, mert az a szerencsétlen előttem elfelejtette a PIN-kódját, és a fél családját felhívta, mire megtalálták.  Később Renivel találkoztam a Corvinnál, fél tíz helyett így háromnegyedkor, hogy elraboljon két órát az életemből az esküvői előkészületek dögunalmas részleteivel, (kit érdekelnek az asztali futók meg a menükártyák!) utána elrohantam bevásárolni a hétvégi sütögetéshez. 13:10-kor ebédeltem, otthon,  (nem a maradék töltött cukkinit, amit terveztem,  mert azt te bevitted magaddal, pedig megbeszéltük,  hanem gyorsan összedobtam egy tésztát, az csak 10 perc)  közben megválaszoltam azt a két e-mailt  és sikerült elérnem a 14:21-es buszt,  megtartottam az óráim 15:15-16:45-ig és 17:00-18:30-ig és végre elintéztem a titkárságo

Hajnalka visszatért a nagy útra és estig még hosszú távot tett meg. Már homály borult az erdő mélyére, mikor valamivel beljebb egy ritkásabb részt pillantott meg, ahová még beszűrődtek a nap utolsó sugarai. -   Ez a liget pont jó lesz éjszakára! – gondolta és átszökdécselt a sűrű aljnövényzeten. Nem volt nehéz megfelelő fákat találnia a függőágyához, sőt még tűzrakáshoz való száraz fát is eleget talált. Ritkán főzött, de most a tarisznyájában illatozó friss zöldségek kínálták magukat, hogy egy finom leves készüljön belőlük. Megrakta a tüzet, fölé akasztotta az egyszemélyes kis kondérját, s nekilátott a főzőcskézésnek. Békésen, magában kék-hegységbeli dalokat dúdolva darabolta a zöldségeket, kevergette a vacsorát, boldogan szippantotta be a frissen gyűjtött kakukkfű illatát. Nem törődött semmivel, lelke egészen feloldódott az erdő alkonyi, csendes homályában. Mire a leves elkészült, már teljesen lement a nap. Vetett még néhány ágat a tűzre és a pattogó lángok fényénél vacsorázot

A városon túl színes szántóföldek terültek a tündér lába elé. Sokat használt földút vezetett a dűnék között, ahonnan jól látta a földeken hajolgató, dolgozó embereket, döcögő traktorokat. Hirtelen gondolt egyet, felreppent a magasba és onnan nézte a tájat. Mintha egy zöldes-sárga, foltvarrott pikniktakaró nyúlt volna el az erdő széléig, amin apró, fekete hangyák keresgélik az elhullajtott kenyérmorzsákat. -   Emberek… Olyanok, mint a hangyák – gondolta. – Arról szól az életük, hogy dolgozzanak, fel-alá járkáljanak egy kockás terítőn, és erre készítik fel a gyerekeiket azokkal a tarka-barka izékkel. De nekik legalább vannak történetíróik, nem úgy, mint a koboldoknak. Talán nem olyan reménytelenek… Ha már úgyis a levegőben volt, elreppent egészen az erdő széléig, ahol a kígyózó gyalogutat látta bebújni a fák alá. Az emberek erdeje csendes volt, és békés. A dús lombok szitáján átszűrt zölden derengő napfényben madarak daloltak, egy-egy nyúl vagy őz szaladt keresztül az úton. Nem t