Egyszer majd felnövök, szép, erős fa leszek, ágaim elrejtenek, ha sírsz; a nap elől, ha forró, s titkos rejteket adnak vallomásaidnak, fészket gondolataidnak, elhallgatnak mindent. Míg élnek, táncolnak, susognak, nevetnek, holtukból agg kezek új életet fonnak, s ágaim gyerekszobák polcaira költöznek, meséket őriznek, és kócos játékbabát; vagy hordozzák anyák egybefont terheit, csendes sóhajait egy életen át. Majd. De még vessző vagyok, szélben hajló; gyökérlábam békén lógatom a Balatonban s ágaimmal felhőt csiklandozok. 2018.07.30.
Komolyan csak mesélni és játszani érdemes. Én itt (is) mesélek. Néha játszom is.