Színes, csíkos vászonlabda,
lángod lobban barlangodba,
lengő gömböd felhőn gördül,
függő kasból hőlég dördül.
Kasnak szélén súlyos zsákok,
földre húzó mázsa-átkok.
Homok terhe nyomna lejjebb
csimpaszkodva egyre benned.
Ahogy a zsákok leesnek,
úgy szállhatsz te egyre feljebb,
szabadon a sok tehertől
emelkedsz a fellegekből.
Hogy- hogy nem, a zsákok újra
felkapaszkodnak kasodra.
Ha leesnek, újak lesznek,
húznak, nyomnak egyre lejjebb...
De a hőlég azért ballon,
hogy mindig az égre tartson,
mindig húzva, mindig lassan...
Várnak rá a csillagokban.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése