Születésnapomra kaptam. Pár napja fejeztem be, de még nem tettem vissza a könyvespolcra. Ez nálam jelentéssel bír, mert pl. az Éjszakai cirkuszt rögtön becsúsztattam a többi könyv közé. Mildit nem. Mildi itt van az asztalomon, néha kinyitom, megcsodálom benne a képeket. Szinte végig se akartam olvasni, csak hogy minél tovább benne maradhassak.
Nem tudnék elfogulatlan könyvelemzést írni, inkább meg se próbálom. Amit tudni lehet róla: ifj. Gaál Mózes írta (1920~), Mildi meséi a címe. Az én példányom a Tarandus kiadó gondozásában, Pap Kata illusztrációival jelent meg. Műfaja meseregény, Mildi, a főszereplő kislány húsz történet során járja be a Rengeteget, hogy megtalálja azt, amit keres... Többet nem spoilerezek, mert egy-két fordulat engem is meglepett, de kerek egész a történet, végigolvasva megállapítottam, hogy nem is lehetne másképp. Mesekönyv, kicsit tündérmese, de leghamarabb iskolásoknak és legszívesebben felnőtteknek ajánlanám.
Mildi meséje nagyon igaz, talán a legigazibb mese, amit olvastam. Én, amikor a Mesére gondolok, nagy kezdőbetűvel, pont ilyenre gondolok. Vannak jó mesék, szép mesék, meghatóak, de olyan mese, ami ennyire közel áll az emberhez, nagyon kevés van. Lehet, hogy lesz majd másik is, ami ilyen lesz, az is lehet, hogy én írok majd egyet, ki tudja. De Mildi addig is az Én Mesém.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése