Mit akarsz, te kis szél?
Nem szólsz, körbetáncolsz,
mint kiskutyák, lihegve,
sálammal viháncolsz.
Gyerek vagy még, érzem,
vagy inkább félszeg csitri,
nincs hozzá elég erőd,
kalapom is lelopni.
Akarsz valamit, biztos,
hisz e télvégi hidegben
szobameleget hurcolsz,
mond csak: honnan csented?
Honnan hoztad elém
e sóhajnyi tavaszt,
hogy sálamba kapaszkodva,
követni akarjalak?
Oda, ahol még több van
a tavaszból, enyhülésből,
virágillatból, szélből
és könnyű nevetésből.
De hiába kis szél, látod,
te szárnnyal jársz, én lábon.
Sálamba burkolózva
a tavaszt itt kell bevárnom.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése