Elhangzott a mondat (18-as villamos, Gellért tér után), egy jól szituált fiatalember rögtön felpattant, nagy sporttáskájával a középső lyukasztóhoz sietett. Az ellenőr hölgy (igen, hölgy, mert egy szimpatikus, értelmes nő volt az illető) végignézte a kocsi egyik felében az utasok bérleteit, kedvesen jó utat kívánt mindenkinek, majd odaállt a fiatalember elé, aki addigra már érvényesítette a jegyét.
- Mondja, miért nem lukasztott, amikor felszállt?
- Most szálltam fel...
- Nem azt kérdeztem, hogy mikor szállt fel... Arra vagyok kíváncsi, hogy amikor felszállt, miért ült le rögtön, akkor miért nem lukasztott?
Erre persze már nem tudott válaszolni.
- Tudja, mert úgy szoktuk, hogy felszállunk, letesszük a táskát, kilukasztjuk a jegyet, majd helyet foglalunk. Csak azért mondom, mert ennek a tíz kedves utasnak, aki itt ül, és megveszi havonta a bérletet kilencezerért vagy négyezerért, nagyon nem mindegy, hogy maga lukaszt-e vagy sem. Kérem, tartsuk ezt tiszteletben! További jó utat!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése