A Gellérthegy oldalában a vadszőlő is a forradalmat idézi. Már napok óta lestem a villamosról és csodáltam. Vasárnap végre Kikivel el tudtunk menni délelőtt fényképezni. Eddig is elárasztottalak titeket az ekkor készült fotókkal, most a forradalom emlékére ezt a különös hangulatú sorozatot mutatom be nektek. (Mindketten fényképeztünk, nem tudom, melyik kép kié...)
Színes, csíkos vászonlabda, lángod lobban barlangodba, lengő gömböd felhőn gördül, függő kasból hőlég dördül. Kasnak szélén súlyos zsákok, földre húzó mázsa-átkok. Homok terhe nyomna lejjebb csimpaszkodva egyre benned. Ahogy a zsákok leesnek, úgy szállhatsz te egyre feljebb, szabadon a sok tehertől emelkedsz a fellegekből. Hogy- hogy nem, a zsákok újra felkapaszkodnak kasodra. Ha leesnek, újak lesznek, húznak, nyomnak egyre lejjebb... De a hőlég azért ballon, hogy mindig az égre tartson, mindig húzva, mindig lassan... Várnak rá a csillagokban. 2011.11.21.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése