07:00 - A domboldali játszótér hintája alig észrevehetően himbálózik. Az éjszakai vihar tomboló szele nagyokat lökött rajta, azt piheni ki most a hajnali, cirógató napsütésben. A láncon vízcseppek csillognak, de nem sokáig. Hamarosan az összeset felszárítja a nap és már csak a játszótér kavicsaira hullott csapzott levelek és ágacskák mutatják, hogy vihar volt itt az éjjel.
07:59 - A játszótér mellett öt éves kisfiú rángatja öltönyös apukáját. - Apuuuu! Hadd hintázzak! - Most nem, majd délután - De csak egy kicsit felülök! - Nem, most sietünk az oviba! - De akkor te mész, én csak egyet hajtok aztán utánad szaladok... - Nem! Délután kijövünk, mondtam! - De akkor, apuu...
09:30 - Egyre több anyuka, nagymama, egy-két apuka és egy fiatal lány - biztos a gyerekvigyázó -, sok-sok aprósággal. Inkább a babahintába ülnek, de néhány bátrabb a nagyra is felkéredzkedik. Az anyukák mosolyogva, beszélgetve lökik a piciket. Van, aki "Hinta-palintát" énekel. Más elkapja a nagyok elé beszaladó egyévest. Amikor felszabadul a hinta, az egyik anyuka ölébe veszi pár hónapos babáját és lábával ringatja magukat.
10:45 - Megjönnek az óvodások. A környék megtelik vidám visítozással, a pattogó labda hangjával. Egyszer-egyszer összevesznek, nagy sivítás. A játszótéri anyukák köszönnek az óvodásuknak, aztán elindulnak a kicsivel bevásárolni, ebédet főzni. Az ovisoké a terep. A hinta vadul csikorog, mellette áll a sor, a kicsik vitatkoznak, hogy ki ért oda hamarabb. Egy-két mondóka és át kell adni a hintát.
11:48 - Pihenő. A játszótér elcsendesedik. Egy idős bácsi sétál el a játékok között, megáll a hinta mellett, lenéz a városra, arcán mosollyal, szívében fájdalommal óvatosan meglöki a láncot és tovább sétál. A hinta magányosan ring az árnyas játszótéren.
13:50 - Néhány általános iskolás veszi birtokba a játszóteret. A táskáikat eldobálják, felmásznak mindenhová: fára, mászókára, csúszdára, hinta tetejére. Ilyen magasra még nem szállt hinta, ahogy az egyik srác hajtja. A lányok kifekszenek napozni, de nem sokáig, mert a fiúk addig piszkálják őket, hogy az egyikük felpattan és alaposan megkergeti a szemteleneket. A másik addig csinál két átfordulást a mászókán, aztán gyorsan felpattan az üres hintára. Lassan haza kell menniük, a lányka kiugrik a repülő hintából, kissé felhorzsolja a térdét. A többiek kinevetik, ezen kicsit megsértődik, de kibékülnek és nevetve hagyják ott a játszóteret.
15:12 - Az első délutáni család megérkezett. Pelenkások, ovisok, alsósok, mindenki van most a játszótéren. Sok apuka is, fociznak. A hintán sorban váltják egymást a gyerekek. Van akit még lökni kell, de egy-két ügyesebb elleste a nagyoktól, hogyan kell hajtania magát.
20:03 - Egy szerelmespár sétál az üres játszótér felé. A lány beül a hintába, kicsit ringatózik benne, aztán tovább sétálnak.
21: 23 - Nagy vihogással egy csapat fiatal érkezik, letelepszenek a domboldalra. Néhány sör, vízipipa. Halkan dumálnak, időnként felröhögnek valamin. Az egyikük felpattan, hintázik egyet aztán visszaül. Sokáig beszélgetnek. Amikor végre elindulnak haza, két lány állva libikókázik egyet, az egyik srác átugrik a hinta felett, a láncok között. Persze, beakad a lába, ezen jót nevetnek.
22: 53 - Végre. Csend. Béke. Vége a napnak. A játszótér hűvös, a tegnap éjjeli viharnak már nyoma sincs.
23: 39 - Egy kócos fiú ballag komoran, borosüveggel a kezében. A játszótéren megáll, leül a hintába, fejét a láncnak dönti. Azt álmodja, hogy egy lány ringatja el.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése