Újabb jele annak, hogy még nem (egészen) nőttem fel. Nem teljesen olyan, volt, mint vártam, de tetszett, és végtére is elgondolkodtatott, hogy tulajdonképpen mitől is féltjük mi agyon a gyerekeket manapság? De nem hagytam az agyam, hogy belebogozódjon ebbe a gondolatba, miszerint hol a határ aközött, hogy kulturált, intelligens, szociális lényt faragjunk a kis fickókból, ugyanakkor életrevalókat is, amit steril körülmények között nehézkes előállítani. Majd, ha eljön az ideje és gyakorlatban kell kiállnom e téren, úgyis kénytelen leszek nap, mint nap megalkotni az egyensúlyt. Addig meg inkább olvasok és jól szórakozom, többek között jóféle, nem tanulságmentes ifjúsági könyveken. Idézni most nem fogok, mert ez nem olyan típusú könyv, amit tele kellett pakolni cetlikkel, hanem olyan, amivel orra bukom a villamoslépcsőn, mert leszállás közben se bírom összecsukni.
Annak, aki bír nagyobb terjedelmet gépen olvasni: a teljes regény a MEK-en.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése